Farmerben a reverenda alatt

Van egy katolikus pap az Alföldön, Veréb László. Ha nagy bajom van, elmegyek hozzá. Ilyenkor ő „csak” figyel, néha belekérdez. Kevesen tudnak úgy hallgatni, ahogy ő.

Fotó: Nagy Béla

Ekkor mondott igent a papságra. Bár korábbi kételyei továbbra is jelen voltak. Félelmek, hogy nem tudja majd társ nélkül leélni az életét, és az önbizalom hiánya. Képes lesz egy nagyobb közösség fejlődését szolgálni? Mindennek ellenére örült. Érezte, hogy szükség lesz rá. A Szeged-Csanádi egyházmegyéből négyen kezdték el a teológia szakot abban az évben, ketten lettek felszentelve. Mozgalmas idők voltak. Itt ismerkedett meg Janóval is, az igaz baráttal, aki egyszer csak beleszeretett egy lányba, és kilépett. Laci csodálkozott, de meg sem fordult a fejében, hogy ő is otthagyjon mindent. Csak fájt neki, mint az is, amikor Janó később úgy döntött, mindenből kilép. Temetésén ő búcsúztatta. Csongrádon sokáig szolgált. A városban a lakosság nyolcvan százaléka katolikus, bár nem jár mindenki hetente templomba. De érezték, ami a templomban és körülötte történik, az jó. A hívek közül sokan vállaltak segítő feladatokat, akár hivatásszerűen, akár munka mellett. Minden egyházközségben van Karitász-csoport, és sok helyen jelen van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is. A politika közvetlenül nem befolyásolta a közösség életét. Csak az látszott meg, ha veszélybe került az emberek megélhetése, ha nem kaptak munkát. Amikor rosszul működik a gazdaság, a pályázatok is elakadnak. A csongrádi templomot fel kellene újítani, de nem tudni, mikor lesz rá pénz. A szakdolgozatát a csendmeditációs lelkigyakorlatból írta. Egyik kispaptársa ajánlotta a Jálics Ferenc, a Németországban élő jezsuita szerzetes nevéhez fűződő lelkigyakorlatot. Jálics szerint az intuíció magasabb rendű a gondolkodásnál. Laci másodévesen próbálta ki először a csak a csendre és a szemlélődésre épülő imaformát, amely olyan, mintha a sivatagban járnánk. Látszólag nem történik benne semmi, de ha figyelmes az ember, önmagára lelhet.

Hasonlítanak-e a vétkeink egymáshoz – kérdeztem Szegeden, a Hittudományi Főiskola előtt, ahol most dolgozik. Lelki vezetője a kispapoknak. Hosszan gondolkodott.

– A másik emberrel való kapcsolatunk teszi nehézzé az életünket – mondta lassan. – Sajnos, legtöbben nem tudunk beszélgetni. Rosszul szembesítjük a másikat a hibáival, pedig az őszinteség elengedhetetlen.
A főiskola és különböző lelkigyakorlatok után más lett a kapcsolata Istennel. Ma már igyekszik nem a múltban vagy a jövőben, hanem a jelenben élni. A jelenlétben, ahol Isten megszólíthat. A kereszténység központi igazsága: az Isten- és emberszeretet összetartozása is új megvilágítást kapott számára. Úgy véli, Istennel való találkozásunk önmagunkhoz való közeledést is jelent. Ami nem egyszerű, hiszen nem vagyunk teljesen épek. Laci úgy véli, lelkünk sötétségeit nehéz elfogadni.

Lehet, igaza van.