Frankfurter Allgemeine Zeitung
A konzervatív német napilapban Jürg Altwegg Gyászjelentés előre, a halál visszavonható című genfi keltezésű cikkében foglalkozik a svájci eutanázia-vitával. A halál programozott, az időpont is megvan. Nyolc nappal az „Exit” látogatása előtt ez év áprilisában a GHI, egy genfi ingyenes újság, hosszasan beszámolt az ismert zenész, a 79 esztendős Georges-Adrien Chevalier halálvágyáról. Az egyedül élő férfi felsorolta, hogy 14 betegségben szenved, melyből 11 gyógyíthatatlan, súlyosan mozgáskorlátozott. Január végén elmenekült a kórházból, mert bántalmazták. Az eutanáziára specializálódott „Exit” szervezet szerint ez az ő ügyük. Inkább meghalok, minthogy rosszul bánjanak velem – magyarázta Georges-Adrien Chevalier elkeseredettségét a lapban. Mint fogalmazott, felpanaszolja, ahogyan az idősekkel bánnak: „mint egyszerűen eldobható terméket”.
A lap csatlakozott ehhez a harchoz, és a küzdelemben átléptek egy újabb küszöböt: Szükséges volt Chevalier halálának helyét és időpontját is megadniuk? A történet természetesen a sajtótanács elé került, mert két öngyilkosságot propagáló szervezet többször is felbukkant a médiában. Egyrészt a vitatott zürichi egyesület, a Dignitas, mely az öngyilkosságra vágyó külföldieket Svájcba hozza. Az általuk használt gyógyszerek neve és keverési aránya számos lapban megtalálható volt. A másik az Exit, mely házhoz megy, és otthon segíti át a túlvilágra az öngyilkosjelölteket. A feljelentők egyfajta „Werther-hatástól”, öngyilkossági hullámtól tartanak, és a sajtótanács – a magyar ORTT-hez hasonló testület – szerint a félelmek megalapozottak.
Genfben Georges-Adrien Chevalier az elmúlt napokban tucatnyi levelet és virágcsokrot kapott. A szolidaritás mindezen megnyilatkozása ellenére a zongorista kitart az öngyilkossági terve mellett. Az Exit munkatársa néhány nappal elhalasztotta a látogatását, mert megijedt a zongorista körül kialakult médiafelhajtástól. De már megvan a végső látogatás időpontja.
Der Spiegel
A baloldali német hírmagazinban Annett Meiritz Ha a frakcióvezető kétszer csenget című cikkében ismerteti, miként próbálják meg a szövetségi köztársaságban fegyelmezni a hiányzó képviselőket. Ha a képviselők igazolatlanul hiányoznak, a legnagyobb parlamenti többség is elolvadhat. Éppen ezért a pártok vészforgatókönyveket alkottak, hogy az eltünedező képviselőket ismét megtalálják. Kisebb sokk volt a düsseldorfi fekete-sárga kormánykoalíció számára, amikor néhány képviselő hiányzása miatt az ellenzék kezdeményezését elfogadva a tartományi gyűlés felállított egy klímakutató intézetet. Az eset következményeként, utasították mind a 89 CDU-képviselőt, az ülések alkalmával azonnal hívják fel hiányzó padszomszédjukat, főleg akkor, ha szavazás áll a napirenden.
2002-ig a düsseldorfi zöldeknél szabály volt, hogy igazolatlan hiányzás esetén 30 eurót kellett fizetniük a pártkasszába. Azóta ezt a szabályt eltörölték, de a nevelő hatását elérte – fogalmazott a zöldek frakcióigazgatója. A Bundestag-képviselőknek úgynevezett „passzív pénzbüntetés-rendszerrel” kell számolnia. 50 és 100 eurónyi összeget vonnak le hiányzásonként naponta a költségtérítésükből, amennyiben nem jelennek meg az ülésteremben. Ha azonban a hiányzás igazolt, akkor a levonás „csak” 20 euró alkalmanként. De a televíziós és internetes közvetítések is meghozták hatásukat, nem véletlenül beszélt a webkamerás közvetítések „gyógyító hatásáról” Alois Glück (CSU), a bajor tartományi gyűlés elnöke.
Lehetséges a politikai ellenfél türelmét próbára tenni. Egy CDU-tartományi képviselő válaszbeszéde olyan sokáig eltartott, amíg a frakció munkatársai elegendő kormánypárti képviselőt össze tudtak trombitálni az ellenzéki beadvány visszautasítására. Persze a távolmaradás az úgynevezett „pairing”-rendszerben akár kívánatos is lehet. A fogalmat a brit alsóházban vezették be. Ha egy-két képviselő igazoltan hiányzik – betegség vagy elkerülhetetlen külföldi út miatt –, akkor a kormány és az ellenzék megállapodhat a „pairingben”. Azaz az igazoltan hiányzó kormánypárti képviselők számának megfelelő ellenzéki honatya önként lemond a szavazásokon történő részvételről. Az eljárás célja, hogy megakadályozza a véletlenszerű többségek kialakulását. Az eljárás a Bundestagban 2002-ig minden további nélkül működött. Ekkor azonban a vörös-zöld koalíciót minimális – négy képviselőnyi – többséget kapott, válaszul az akkori ellenzék, a CDU és az FDP felmondta a megállapodást.
