Kopits György: Süketek párbeszéde a válság árnyékában ?

Kopits György: Az elszámolási szabályok fontossága a különféle statisztikai botrányok után nem megkérdőjelezhető, de általánosságban is elmondható, hogy a jelenlegi magyar elszámolási rendszer sok szempontból igen távol van a legjobb nemzetközi gyakorlattól. Érdemes lenne rendszeresen felmérni és bemutatni az állam összes (akár feltételes) kötelezettségét, beleértve az állami vállalatok eredményét, a köz- és magánszféra hosszú távú együttműködésén alapuló projekteket (mint például autópálya-szerződések), a nyugdíjrendszer várható nettó kiadásait és az állami garanciákat.
Az önkormányzatok eladósodásának szabályozása – ahogyan az ellenzék is rendszeresen hangoztatja – nem képzelhető el a központ és az önkormányzatok közti feladat- és forrásmegosztási rendszer áttekintése nélkül. Márpedig ha nincs elfogadható és fenntartható szabályrendszer az önkormányzatokra, akkor félő, hogy a kormány a központra vonatkozó szabályokat az önkormányzatok rovására fogja betartani, magyarul egyre kevesebb központi támogatást fog biztosítani egyre több feladathoz. Bármilyen értelmes szabály, amely képes érdemben fékezni az önkormányzatok eladósodását, csak a kormány és az önkormányzatok közötti rendezett pénzügyi kapcsolatokon alapulhat. Ne várjunk a legrosszabbra! Azonban végignézve a helyzetet – a mostani politikai-gazdaságtani szempontból – egy régi poén jut eszembe: Csehov drámájának rövid összefoglalása. „A három nővér Moszkvába készül. Semmi akadálya. Maradnak.” A pártok felelős költségvetési politikát kikényszerítő törvényről kívánnak megegyezni. Semmi akadálya. Nem egyeznek meg. Pedig a politikai taktikázásnak látszó bénultság ma életveszélyes. A közelmúltban nagy válságot megérő országok – Svédország, Bulgária, Brazília stb. – már mind bánják, hogy annak idején megvárták, míg a vihar lecsap. Lehet, hogy a vihar elsöpör egy kormányt, de a romok ott maradnak mindnyájunknak.

(Magyar Nemzet, 2008. május 7.)