A véleményemet azóta sem tagadom meg. Magyarországon egy politikai vélemény kimondása nem lehet önmagában bűn. A közéletben lehet vitatkozni, lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni, de a véleményekkel szemben érveket kell felsorakoztatni.
Most azonban felmerül egy nagyon is jogos kérdés: miért kellett mindennek így történnie?
Milyen következményei vannak annak, ha valakit egy nyilvános megszólalása után ilyen súlyú büntetőügy érint? Ki gondol ilyenkor a családra, a gyermekekre, a hozzátartozókra, akiknek végig kell nézniük a történteket? És ki vállalja a felelősséget az okozott lelki teherért, ha végül a nyomozást is megszüntetik?
Nem állítom, hogy egy eljárás megszüntetése önmagában minden korábbi intézkedés jogellenességét bizonyítja. Azt viszont igenis joggal várom el, hogy a történtekre világos válaszokat kapjak.
Én 2011 óta vagyok jelen a politikai közéletben. Megtanultam, hogy a véleményvezér szerepével felelősség is jár. Vállalom a szavaimat, a gondolataimat és a politikai álláspontomat. De azt is elvárom, hogy velem szemben ugyanúgy érvényesüljenek a jogállami garanciák, mint bárki mással szemben.
Nem fogok hallgatni csak azért, mert valaki nem ért egyet velem. Nem fogom feladni a meggyőződésemet azért, mert megpróbáltak megfélemlíteni.
Patrióta vagyok. A hazámat szolgálom, és a magyar embereknek mondom el a véleményemet. Ezt eddig is vállaltam, és ezután is vállalni fogom.
Az ügyben most megszületett egy fontos döntés. De számomra a történet tanulsága ennél sokkal nagyobb: egy szabad országban senkinek sem kellene attól tartania, hogy a politikai véleménye miatt elveszítheti a biztonságérzetét a saját otthonában.
A hangomat nem vették el. És nem is fogják erre esküszöm!"
