Kristóf Attila: Az igazság tesz szabaddá

Én nem tudom, hogy az a gyűlölködés, amely Magyarországon néha nyílt jelleget ölt, mi végre van és hová vezet. Ártalmasságához kétség se fér, s ha ez az ártalom valóban a népesség nagyobb tömegeire kiterjed, miként ezt a balliberális politikai elit sugallja vagy észleli, akkor az úgynevezett új többségnek kötelessége hatékonyan fellépni ellene. Nemcsak azért, mert a kisajátított antifasiszta póz, amelyben például Gyurcsány tetszeleg, politikai értelemben veszedelmes, hanem elsősorban azért, mert ennek a gyűlöletnek önemésztő volta az egész nemzetre kihat, morálját beszennyezi, kreativitását és nagylelkűségét kioltja. A gyűlölet, ha valamely népcsoport ellen irányul, sohasem lehet hajtóerő, se út, se cél.

Lehet, hogy tévedésben élek, de úgy vélem, hogy az úgynevezett konstruktív, mérsékelt jobboldali emberek egyik alapértéke és erkölcsi támasza az Istenbe vetett hit, és a liberálisok alapértelmezésével szemben azt gondolják, hogy csakis az igazság tesz szabaddá, s szabadságunk a szeretet határáig terjed, mivel a szereteten túl semmi nincs. Ezért hiszem, hogy senki sem lesz jobb keresztény és jobb magyar azáltal, ha gyűlöli a zsidókat és megveti a cigányokat. Természetesen, a dolgot megfordítva, senki sem lesz jobb zsidó azáltal, ha netán gyűlöli a magyarokat, hiszen a hit, amiről beszélek, egy tőről fakad. Ha ezen gondolkodom, arra a megállapításra jutok, hogy Istenemet (aki azonos Ábrahám, Izsák és Jákob istenével) a zsidóságnak is köszönhetem, s ez már önmagában mindenfajta előéletemet és kétségemet kioltja.

(Magyar Nemzet, 2008. május 10.)