Pilhál György: Tábori posta

Nehéz lenne szabatosan körülírni, hogy mivel foglalkozik manapság a Magyar Posta Zrt., az biztos, hogy hagyományos tevékenységeitől egyre távolodik. Budapesten például már a számlalevelek, sőt a postalevelek kézbesítését is kiadták valamilyen kft.-nek., ami egészen meghökkentő, ugyanis bizalmi állás lévén egy postásnak erkölcsi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie, ami az alvállalkozóknál már nem követelmény Az újsütetű postások emellett nem rendelkeznek kellő helyismerettel, szanaszét szórják a leveleket.

Mifelénk például mindenki a harmadik-negyedik szomszédjának a levelét találja a postaládájában, az övé meg valahol máshol landol. Estefelé megy a nagy szortírozás a házaknál – esküszöm, a fronton jobban működött a tábori posta… Érdekes viszont, hogy míg a cég egyre több hagyományos szolgáltatását adja ki, saját postásait ügynöki tevékenységgel bízza meg, biztosítást vagy sorsjegyet kell kötniük, értékesíteniük, amit nagyon komolyan, akár retorziók mellett kérnek számon rajtuk. Nagy port vert fel nemrég a cég meghökkentő biciklitendere. Ennek lényege, hogy egy sajátos logika szerint átalakítanák a bringaparkot, olyan kerékpár kerülne a postások ülepe alá, amelynek ára – ötéves karbantartással – 230 ezer forintot kóstál darabonként.

(Magyar Nemzet, 2008. május 10.)