Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Jutta Sommerbauer Kirekesztett, munkanélküli, üldözött című strassburgi keltezésű cikkében foglalkozik az európai romaproblémával és az uniós válaszkísérletekkel. Nemkívánatosak, a „régi” Európában sem – írja a cikk. Két hete, hogy Ponticelliben felcsaptak a lángok, a dühös tömeg Molotov-koktélokkal és kövekkel támadta Nápoly melletti település cigánytáborát. Az olaszországi eseményeket követően mind hangosabbá váltak azok a követelések, melyek európai stratégiát követelnek a roma probléma kezelésére. Végül is a cigányok Európa legnagyobb kisebbsége, közel tízmillióra becsülik a számukat, Romániában a lakosság körülbelül nyolc százaléka, s a szegénység kétszer olyan gyakran érinti őket, mint más polgárokat.
Uniós szinten több javaslatról is vitatkoznak: Hannes Swoboda (SPÖ) EP-képviselő már többször is romaügyi komisszárt követelt, valamint a cigányügyi források felemelését, mert a kérdés, egy „szociális probléma”. Miközben kilenc új EU-tagállam meghirdette a „Roma Integráció Évtizedét” (2005–2015) – ilyen akció nem ismert a régi tagállamokban. Az EU 2000 és 2005 között összesen 750 millió eurót költött romaprojektekre. De a támogatási politikát is mindinkább bírálják: sok pénz – kis hatás, hangzik a vád. A projekteket alig értékelik, és a pénz nem jut el a valóban rászorulókhoz.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Georg Paul Hefty, Egy lecke, ítélet nélkül című kommentárjában foglalkozik a szerdai parlamenti vitával, melynek napirendjén Gregor Gysi és valószínűsített Stasi múltja állt. A parlamenti meghallgatáson más nem történt, mint annak ismételgetése, hogy a vádlott vallja be! A vitában egyetlen képviselő sem mondott újdonságot. A legszakszerűbb hivatkozási pont a Bundestag mentelmi bizottságának 1998-as megállapítása volt, miszerint Gysi a Stasi besúgója volt. Ennek ellenére a vita történelemórává vált.
A képviselők között az NDK-rezsim egykori áldozatai éles ellentétben álltak mindazokkal, akik a késői születés adta magabiztosságban részesültek. Gysi azonban bevallott valamit. Ugyan nem a Stasi együttműködéssel kapcsolatban, hanem az állampárt központi bizottságához fűződő viszonyáról. Furcsa módon egyetlen utána szóló személy sem értékelte ezt az önvallomást. Pedig Gysinek igaza volt, hogy ő a rezsim felső vezetésével tárgyalt – melynek a Stasi éppen nem volt része –, miként az egy prominens államtitkár fiának dukál.
