Der Standard (derstandard.at)
A baloldali-liberális osztrák napilapban Paul Lendvai Szociáldemokrácia – merre tovább? című cikkében elemzi az európai szocialista pártok válságának okait. Spanyolország kivételével az európai szocialista pártok súlyos válságba jutottak. Vezető politikusaik katasztrofális közvélemény-kutatási adatokat olvashatnak Nagy-Britanniától Németországig, Olaszországtól Magyarországig és Ausztriáig. Az állandósult belpolitikai viták szinte elkerülhetetlenül a pártelnök tekintélyének meggyengüléséhez vezettek. A médiakorszakban szabályszerűen a pártelnök a bűnbak. A 145 éves Német Szociáldemokrata Pártot maga a baloldali liberális média is „rendkívül elszomorító, majdnem szánalmas állapotban látja”. Napjainkban a választók alig nyolc százaléka bízik az SPD politikájában. Martin Schulz, az EP legbefolyásosabb német szociáldemokratája nemcsak Németországban, de Olaszországban és Franciaországban is előrenyomulásban látja a konzervatívokat. Főként Berlusconi egyértelmű győzelmét nevezte az európai baloldalra mért jelentős csapásnak. Az a tény, hogy Rómában a neofasiszták egykori ifjúsági vezetőjét választották polgármesternek, csak tovább erősítette Schulz pesszimizmusát. A közvélemény-kutatások Ausztriában és Magyarországon is megdöbbentik a baloldali tábor illetékeseit. Alfred Gusenbauer és a kisebbségi kormányt vezető Gyurcsány Ferenc negatív rekordot állított fel az adott ország bizalmi indexében.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hamburgi hírmagazinban Jan Puhl Közben egy kis kampány című cikkében a labdarúgó-Eb-re hangoló lengyel–német sajtóháborúval foglalkozik. „Megismételt Grünwald”, látható a lengyel Fakt magazinban, s mellékeltek egy képet, amint a lengyel edző felemelt karddal lefejezni készül a térdelő Michael Ballackot. A cím az 1410-es tannenbergi csatára utal, ahol a lengyel–litván sereg legyőzte a német lovagrendet. Más lapok még tovább mentek. A varsói Super Expressben Leo Beenhakker, a lengyelek edzője német kollégájának a fejét követelte, amit kiegészítettek egy eléggé ízléstelen fotómontázzsal. A „médiaháborúnak” már hagyománya van a szomszédok között. A legfeltűnőbb a Wprost címoldala volt, melyen 2003-ban Erika Steinbach SS-egyenruhás dominaként lovagolt Gerhard Schröder hátán. Az üzenet egyértelmű volt, az elüldözöttek szervezetei meghatározzák az SPD kormányzat politizálását. Két évvel ezelőtt az 50 000 példányszámú tazban Lech Kaczynski lengyel elnököt egy közepesen szellemes karikatúrában „krumpliként” írták le.
Focus (focus.de)
A müncheni hírmagazinban Alexander Wendt A Németország-gyűlölők bemelegítési időszaka című cikkében ismerteti a Baloldali Párt harcát a nacionalista szurkolók ellen. Egyre többen díszítik autójukat a nemzeti zászlócskával. Mások felveszik a csapat trikóját, vagy kifestik az arcukat. A 2006-os németországi foci-Eb-n milliók fedezték fel, hogy kötődnek hazájukhoz. Claudia Jobst, a Baloldali Párt szászországi „ifjúsági koordinátora” számára ez maga a megtestesült borzalom, ami ellen harcolnia kell. „Már megint kóborol a német, kezében a zászlóval. Egy olyan képet szuggerálnak, ahol az emberek szívesen élnek. Hánynom kell” – mondja Jobst. Hiszen Németország az az ország, ahol „a létminimum alatt élnek az emberek, és rasszizmus tombol”. A Baloldali Párt politikusai által támogatott baloldali, lipcsei Conne Island-projekt már gyakorlati lépéseket tett. Ma agitációs rendezvényt tartanak a Németországot elöntő fociláz ellen. „A rendezvény úgy érvel, hogy a német labdarúgócsapat szurkolójának nincs helye a baloldali projektekben, mert ezzel az elképzelés feladná baloldaliságát”, áll a honlapjukon. A nyugatnémet tartományi parlamentek bevételére készülő Baloldali Párt számára nem először szolgál a Németország-gyűlölet zavaros baloldaliságukat összetartó gittként. Már a 2006-os vb idején sem volt képes Julia Bonk, a szász tartományi gyűlés képviselője elviselni a német zászlók látványát. Felszólította pártja támogatóit, hogy szégyenük jeleként vigyék a zászlókat a PDS-irodákba, ahol kicserélhetik pártja pólóira. Méghozzá három zászló:egy póló arányban. A nyíltan kábítószerező képviselő azzal indokolta bizarr akcióját, hogy a zászló a „kirekesztésre alapuló nemzeti összetartozást” jelképezi. S egyáltalán a nemzetiszocialisták bűnei példa nélkül állnak. Az, hogy a nemzetiszocialisták nem használták a mai német nemzeti színeket, úgy tűnik, elkerülte a történelemszakos egyetemista Bonk figyelmét, zárja cikkét Wendt.
Ezt gondolják „agyhalott”, „Soros-ügynök” társai Magyar Péterről