Gyurcsányt csak a költség-haszon szempontok érdeklik

A Die Welt hosszan elemzi, miért tekinthető Oskar Lafontaine Erich Honecker politikai örökösének. A Wiener Zeitung a „gazdasági vállalkozó” Gyurcsány Ferenc hibás gazdaságpolitikáját elemzi.

Lafontaine az ARD televízió egyik műsorában így oktatta Günther Beckstein (CSU) bajor miniszterelnököt: „Fel kívánom világosítani, Önök egy ifjú kommunistát, egy meggyőződéses ifjúkommunistát választottak kancellárnak. Tisztában vannak ezzel?” A botrányos fellépést követően két kérdés merül fel: Merkel politikai szerepe az NDK-ban és az ítélkező Lafontaine erkölcsi legitimációja, aki, születési helyének hála, szabadságban élhetett – számol be a lap. Az 1954-ben született Angela Merkel olyan családban nőtt fel, amit nem lehet rendszerellenesnek nevezni. A lipcsei egyetemen fizikát tanult, majd Berlin-Adlershofban, a tudományos akadémián dolgozott és doktorált. Ekkor dolgozott az FDJ-nak (a keletnémet KISZ – a szerk.), mint hangsúlyozta, csak kulturális tevékenységet folytatott, mindeddig egyetlen dokumentum sem bizonyítja az ellenkezőjét – olvasható a cikkben.

Azt, hogy Lafontaine az egyik irányba vak, részben saját életrajza magyarázza, mely a pártállami rezsimhez való túlzott közelségről árulkodik. Már 1968-ban azt jelentették róla a kelet-berlini központ küldöttei, hogy józanul látja a helyzetet, például a prágai tavasz leverését: „Kifejezte, hogy megérti a szövetséges szocialista országok beavatkozását”. Amikor Lafontaine-t 1984-ben Saar-vidéki miniszterelnökké választották, Honecker azonnal a segítségére sietett. Az ő kezdeményezésére az NDK már 1985-ben 165 százalékkal 134,7 millió márkára növelte importját a tartományból – fejti ki az írás.

Lafontaine hálás volt, első tartományként a Saar-vidék szüntette be a salzgitteri dokumentációs központ támogatását, mely az NDK emberi jogsértéseinek bizonyítékait gyűjtötte. Ugyanebben az évben követelte az NDK állampolgárság elismerését, amit már a bonni SPD-központ sem nézett tétlenül, és rendreutasította. A baloldali liberális Die Zeit meglepetten írta: az NDK úgy kezeli a Saar-vidéket, mintha önálló állam lenne. Honeckerrel 1982 és 1989 között kilencszer találkozott. Egyedül Herbert Miesszel, az NDK által támogatott nyugatnémet kommunista párt (DKP) vezetőjével tárgyalt az NSZK politikusai közül az NDK vezére többször is.

Lafontaine hosszú ideig Willy Brandt unokájának számított. Sőt 1987-ben „kettős unokának”, Brandt és Honecker örökösének nevezték. Brandt később elhatárolódott Lafontaine-től, s három hónappal a halála előtt, 1992 októberében a szemére vetette, hogy csődöt mondott az 1989. őszi békés keletnémet forradalmat követően – írja a lap. Az viszont hihető, hogy Lafontaine a szintén Saar-vidéki Erich Honecker utódja lenne. A Baloldali Párttal egy olyan pártot vezet, mely az utolsó NDK-diktátor nyomába lépett.