Der Spiegel (spegel.de)
A baloldali hírmagazin Felháborodás Sarrazin pulóverprovokációja miatt című cikkében ismerteti a berlini pénzügyi szenátor – aki tulajdonképpen az önálló tartománynak számító német város pénzügyminisztere – legújabb ötletét.
A kemény odamondogatásairól ismert Thilo Sarrazin (SPD) berlini szenátor egy interjúban arról beszélt, miként lehet az energiaköltségekkel takarékoskodni: „Ha az energiaköltségek olyan magasak, mint a lakbérek, akkor az emberek elgondolkodnak azon, hogy egy vastag pulóverben akár 15 vagy 16 fokos szobahőmérsékleten is egészen jól lehet élni” – nyilatkozta Sarrazin.
S azért, hogy senki se vádolhassa azzal, hogy nem tudja, miről beszél, a szociáldemokrata politikus élettapasztalataival büszkélkedik. „Nálunk a lakás mindig 16 fokos volt. Reggel apám begyújtotta a kokszkályhát, és este, amikor hazajött a munkából, akkor folytatta a tüzelést. Ez éppen 16 fokon tartotta a lakást. Túléltem” – nyilatkozta az SPD politikusa.
Először a berlini CDU jelentkezett szólásra, cinikusnak nevezve Sarrazin szavait. Frank Henkel, a CDU frakcióigazgatója szerint Sarrazin pulóveres javaslata a tőle megszokott, nagyképű jótanács, amit nem lehet komolyan venni. Henkel hangsúlyozta, a politika feladata az emberek terheinek csökkentése lenne.
A Baloldali Párt, mely közösen kormányozza berlint az SPD-vel, szociális érzéketlenséggel vádolja Sarrazint. Ulrich Maurer, a párt frakcióigazgatója szerint hülye kijelentésekkel nem lehet a tényeket semmissé tenni.
Michael Schäfer, a berlini zöldek energiaszakértője hideg zuhanyt javasolt Sarrazinnak. Ez energiatakarékos, javítja a vérkeringést, így hozzájárul, hogy legközelebb jobb ötletekkel álljon elő – mondta.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap A rendőrök félnek a német nagyvárosokban című cikkében ismerteti a szövetségi köztársaság egyes területein uralkodó katasztrofális állapotokat.
„A rendőrökkel szembeni erőszak problémája az elmúlt években csak súlyosbodott. A rendőröknek egyre jobban kell akciók során a saját biztonságukra is ügyelniük” – fogalmaz Konrad Freiberg, a rendőrök szakszervezetének (GdP) vezetője.
A rendőri intézkedésekkel szembeni ellenállás éves átlagban 26 000 esetet jelentett, ami 60 százalékos emelkedés a nyolcvanas évekhez viszonyítva. „Korábban az emberek úgy gondolták, hogy amit a rendőrség tesz, az helyes. Ma felételezik, hogy a rendőrség valami rosszat cselekszik” – nyilatkozta Stefan Kirchner rendőr főfelügyelő Köln belvárosi őrséről. Vadidegen emberek beavatkoznak az ellenőrzésekbe vagy letartóztatásokba, és az addig egymással veszekedő személyek összefognak a beavatkozó rendőrök ellen. Ha rendőrök benyomulnak egy sörözőbe, hogy valakit letartóztassanak, akkor legalább egy csoport az ott ülők sakkban tartásával van elfoglalva. S ez a jelenség már nem korlátozódik a nagyvárosokra, Berlinre vagy a Ruhr-vidékre, legfeljebb ott a leglátványosabb” – fogalmaz Rüdiger Holecek, a GdP szóvivője.
A rendőrök folyamatosan panaszkodnak a külföldi bűnelkövetők miatt. „Nem létezik a polgártársak – különösen a külföldi származásúak körében – az állami szervekkel szembeni tisztelet” – nyilatkozta Freiberg. A rendőrség minden integrációs törekvése közepette arra kényszerült, hogy az eddiginél jóval határozottabban megnevezze azokat a problémákat, melyeken az idegenellenesség vádja miatt túl keveset vitatkoztak.
Marxloh 18 000 lakosának harmada külföldi, többségük török. Magas a munkanélküliség. „A törököknél és az albánoknál mindig működik, ha az ember a szülőkkel beszél” – magyarázza egy ottani járőr. De azok a fiatalok, akik magukat „araboknak” nevezik – többnyire libanoniak és irakiak –, már nem ismernek határokat, nincs, amit tisztelnének. Ugyan csak néhány százan vannak, de rettegésben tartják az egész környéket. Idős hölgyeket rugdosnak, nőknek tesznek félreérthetetlen ajánlatot, vízzel töltött lufikkal dobálnak kirakatokat, vagy éppen szándékosan pirosnál mennek át. „Állandóan kisebb szabálysértéseket provokálnak, akkor is, ha járőrkocsi van a közelben” – panaszkodik egy posztos rendőr. Amennyiben valaki megpróbálja a kisebbeket rendre tanítani, megjelennek az agresszív testvérek. „Ez a mi utcánk” – kiabálják, s innen válik a helyzet igazán veszélyessé. Rolf Cebin duisburgi rendőrfőkapitány nevén nevezte a gondot. „A lakosság egy részének csoportosulása rendőrségi akciók során egyre jelentősebb probléma. Igen gyakran megtörténik, hogy kialakul a rendőrellenes hangulat.”
