Der Spiegel
A baloldali német hírmagazinban Bruno Schrep „Csak el kívánt ugrani” című cikkében ismerteti egy késelés apropóján a multikulturális társadalom mindennapjait. A lesajnáló pillantásokat, a megvető gesztusokat már megszokta Robert Nwanna. Ha a gyalogosok a háta mögött „niggert” vagy „bimbót” susognak, úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna. A nigériai férfi, aki családjával Schleswig-Holsteinben él, már megszokta, hogy a bőrszíne miatt sértegetik és provokálják. Kerüli a kapcsolatot a kívülállókkal, s csak a családjával foglalkozik. „Egyetlen barátom sincs” – nyilatkozta. A kieli államügyészségen is hiányoznak, akik megértenék, ezért súlyos testi sértésért vádat emeltek ellene. A nigériai ugyan egy 30 esztendős férfit nyakba szúrt, de az okok máig tisztázatlanok. A tanúk ellentmondóan nyilatkoznak, ügyvédje szerint a rendőrség nyomozása egyoldalúnak és hiányosnak tűnik.
Wahlstedt, Bad Segeberg-i járás, egyszerű lakótelepi lakások a Sudetenwegen, amit 1951-ben építettek, s évtizedeken keresztül keletről elüldözött németek laktak. Szorgalmas, fegyelmezett emberek, akiknek céljai közé tartozott, hogy gyorsan talpra álljanak új otthonukban. De ők már régen elköltöztek. Amikor Robert Nwanna 2005. januárjában beköltözött menyasszonyával és kislányával a Sudetenweg 9-be, már régen megváltozott a klíma. Az olcsó bérlakásokba többnyire kudarcos egzisztenciák költöztek, szegények, tartósan munkanélküliek, akik már feladták a reményüket, hogy valamilyen munkát kapnak, korán nyugdíjazott személyek, akiket betegségük vagy képességeik hiánya miatt kiselejteztek vagy éppen gyereküket egyedül nevelő anyák, akik segélyekből élnek.
Sötétedéskor számos kereszteződésben kábítószerrel kereskednek, ahol a vitákat gyakran verekedéssel intézik el. „Ez az erőszak gyújtópontja” – panaszolja Volkmar Sparr nyugdíjas, a kevés régi lakos egyike. A hanyatlás oka szerinte döntően a külföldiek, „nagyon haragszom rájuk”. Egy orosz a szemközti házban például láncfűrésszel támadta meg szomszédját, s csak akkor hagyta abba, amikor a rendőrség kutyát uszított rá. Egy menekült a közelmúltban pisztollyal fenyegetett és kirabolt egy arra sétáló személyt.
Süddeutsche Zeitung
A baloldali német napilapban Reymer Klüver Sötét víziók című cikkében foglalkozik a növekvő energiaárak egyik következményével, a gettósodó elővárosokkal. Lee Countyban, a napfényes Floridában minden negyedik ház üres. Nem sokkal korábban a Fort Myers körül fekvő járás – úgy tűnik – egy tömeges migráció célpontjává vált. Ma már ott mindennaposak a betörések. Az év első felében számuk 35 százalékkal emelkedett, a rablásoké 58 percenttel. Számok, melyek szinte bármelyik amerikai elővárosból jelenthetőek lennének. „Az elővárosi élet álma rémálommá válik?” –aggódik a CNN, és olyan képeket mutat, ahol egész utcákban bedeszkázott ablakú és ajtajú családi házak láthatóak, és bandatagok kószálnak az egykori villák között.
Christopher Leinberger városkutató az amerikai elővárosokról az Atlantic Monthlyban írt tanulmányában felteszi a kérdést: „A következő nyomornegyedek?” Az ingatlanpiaci válság után az amerikai nagyvárosokat egy második sokk is éri, az elképesztően megemelkedett benzinárak.
Márciusban 17 milliárd kilométerrel kevesebbet autóztak az előző hónaphoz képest, ami 4,3 százalékos visszaesést jelent. Ekkora visszaesésre 1942 óta nem volt példa, amióta ezeket a kutatásokat elvégzik. Az elmúlt hónapban az amerikai autógyárak eladási statisztikái drámai hanyatlást mutatnak – különösen a sport-haszon járművek kategóriában, ami eddig az elővárosi lakosok kedvenc közlekedési eszköze volt.
„Keresztül-kasul a kontinensen lassan dereng a felismerés, hogy a növekvő energiaárakra egyre kevésbé tekinthetnek egy rövid távú jelenségként mint egy olyan változásra, melynek hosszú távúak a következményei”, konstatálta a New York Times. Ténylegesen úgy tűnik, hogy egyelőre véget ért az amerikai nagyvárosok évtizedek óta tartó burjánzása. Éppen az elmúlt 10-15 évben az egyre nagyobb lakások egyre távolabb épültek a munkahelyektől. A növekvő energiaárak már fordulatot sejtetnek. Az emberek elhagyják az elővárosokat, és munkahelyeik közelébe költöznek, tehát újra városok közelébe.
Brutális pusztítás - lángokban Jákob Zoltán raktára, a füst mindent beborít - fotók