Tokaj és a féligazságok sora

Láthatóan valamire használni kellett a drága pénzen összerakott portált, így a hétvégén a kormányszóvivő offenzívát hirdetett Tokaj ügyében. Ígérte, a bátor mezőgazdasági kormányzat visszahódítja a tokaji márkanevet a bitorlóktól.

Másrészt, ha már Pozsony annyira ragaszkodik az 1908-as bortörvényhez, akkor meg kellene elégednie a két falu határával, s termőterületet nem terjeszthetné ki hét településre. S nem követelhetné az eredetileg az őket e törvény alapján megillető 150 hektárnyi terület majdnem hétszeresén a tokaji termelési jogát. Már az is nehezen magyarázható kompromisszum volt, amikor Budapest hivatalosan is hozzájárult, hogy 560 hektárnyi szőlőből készüljön tokaji bor.

Ugyanakkor, ha valaki megkérdezi a legismertebb hegyaljai borászokat, gyorsan világossá válik előtte, nem elsősorban a szlovák és olasz névhasználati vita kimenetele miatt fő a fejük. Hanem azért, mert az általános gazdasági nehézségek, mint pl. a mind elviselhetetlenebb túladóztatáson, az értelmetlenül sok papírmunkán túl a legnagyobb gondjuk, hogy folyamatosan szűkül az igényes hazai piac. Hiszen a jelentős európai borkészítő országokban a saját fogyasztás eléri a megtermelt borkészítés kétharmadát is. Nem véletlen, hogy olyan vállalkozások is „felfedezték” a magyar piacot, amelyeket eredetileg kizárólag az export érdekében hozták létre. Ebben persze szerepet játszik, hogy a szocializmus időszaka alatt a tokaji kiszorult a minőségi piacokról. S mai is a neves borkereskedésekben legfeljebb a maradék Európa, vagy a Délkelet-Európa kategóriában szerepel.

A minőségi tokaji azonban mára olyan luxuscikk, amit egyre kevesebb magyar engedhet meg magának. Az általános hazai elszegényedés ráadásul kiemelten sújtja a legjobb termelőket, hiszen ha a boltok polcain már ezer forint körüli áron kapható az aszú, akkor sokan nem értik, miért kerül egy más termelőé ennek akár a tízszeresébe is. A hazai fogyasztók túlnyomó többsége – tisztelet a kivételnek – drámai tudáshiányban szenved, vajon honnan tudná, hogy a tokaji borok között éppen úgy létezik a Mercédesz, mint Trabant kategória? Már pedig amíg a magyarországi hivatalos szervek nem képesek/nem akarnak eljárni a borhamisítás különböző formái ellen, addig szinte képtelenség tisztes polgári haszonnal készíteni a világ egyik legdrágább, mert igen sok kézimunkát igénylő borát.