Az MDF és Dávid Ibolya segítette a kormányt a parlamentben?

Az MDF és maga Dávid Ibolya is gyakran kisegítette a kisebbségi kormányt az interpellációs szavazásoknál – távolmaradásukkal – állítja a liberális Republikon Intézet nemrég megjelent elemzése. E burkolt támogatásnak köszönhető, hogy a vártnál sokkal kevesebbszer szavazták le a Gyurcsány-kormány minisztereit a parlamentben. Ez a módszer viszont még jól jöhet a kormánynak akár az adótörvények, akár a költségvetés elfogadásánál is.

A Republikon Intézet most publikált elemzést arról, hogy ki hogyan szavazott a parlament tavaszi ülésszakában az interpellációkra adott válaszokra. Érdekes megállapítások születtek, az MDF valószínűleg tudatosan alkalmazott egy olyan módszert, amivel burkoltan az MSZP-t segítette – írja az Index az intézet elemzését ismertetve.

Az interpelláció – amelynek leszavazása egyébként nem jár komolyabb politikai következményekkel – az intézet szerint a kormány politikai értelemben vett támadására alkalmas eszköz: a parlament ellenzéki pártjainak az interpellációs miniszteri válasz el nem fogadása az egyik legfontosabb módszere saját ellenzékiségük, a kormánnyal kapcsolatos kritikájuk kifejezésére.

A kormány 27-szer nyert

Amikor a kormánynak többsége van, az interpellációs szavazások tétje kicsi, hiszen a kormányzati többség automatikusan megszavazza a miniszterek által adott válaszokat. Az elemzésben emlékeztetnek rá, hogy a kormány többségi támogatottságának megszűnése azonban új helyzetet hozott: a kormány többé nem számíthatott automatikusan arra, hogy minisztereinek interpellációkra adott válaszait a parlament elfogadja. A Republikon Intézet szerint éppen azért, mert a miniszteri válasz elfogadása nem bonyolult szakpolitikai kérdés, ahol az ellenzék megosztottsága kézzelfogható, hanem egyszerű „igen/nem” választ igényel, méltán lehetett feltételezni, hogy a kormány sok esetben szenved majd vereséget e szavazásoknál. A kisebbségi kormányzás első hónapjában ilyen azonban alig volt. A kisebbségi kormány megalakulása és a parlament tavaszi ülésszakának vége között eltelt bő egy hónapban összesen 31 interpelláció volt, amiből 27-et a kormány megnyert. Vagyis mindössze négyszer tudta az elvileg ellenzéki többség leszavazni a kormányt.

Az SZDSZ az esetek többségében a kormányt támogatta az interpellációs szavazásoknál. Ez azonban különösebben nem újszerű és nem is meglepő állítás: az SZDSZ maga deklarálta a szavazások jó részénél, hogy igent mond majd a kormányzati válaszra. A Republicon Intézet elemzése szerint a 31 szavazásból 12 esetben, vagyis e szavazások több mint egyharmadánál az SZDSZ frakciója nem támogatta a kormányt. „Ha csak az SZDSZ-en múlt volna a kormány támogatása, akkor háromszor annyi interpellációs választ szavazott volna le a parlament, mint amennyivel ez ténylegesen megtörtént” – áll az elemzésben.

Stratégiai távolmaradás

Az egyértelmű, hogy az interpellációs szavazásnál az „igen” szavazat a válasz elfogadását, a „nem” szavazat annak elvetését jelenti – áll az elemzésben. Egy parlamenti képviselő azonban még két dolgot tehet: tartózkodhat, és távol maradhat. Az interpellációs szavazásnál a tartózkodás a válasz elutasításával, a távolmaradás – ellenzéki képviselő esetén – burkolt támogatásával egyenértékű. A Republikon Intézet azzal is kalkulált, hogy természetesen a gyakorlatban mindkét oldalon vannak állandó hiányzások – egészségügyi állapotuk miatt a parlamenttől tartósan távol lévő képviselők – és eseti hiányzások is. Ezért nehéz megkülönböztetni az eseti hiányzást attól a stratégiai hiányzástól, amikor egy adott párt vagy egy adott képviselő kifejezetten a kormány támogatása érdekében nem jelenik meg, vagy nem nyom gombot.

Az elemzés szerint viszont az MDF a májusi és a júniusi parlamenti szavazásokkor stratégiailag alkalmazta a hiányzás eszközét. Miközben a párt többségi – és egyben hivatalos – álláspontja az interpellációs szavazásokkor – egy kivétellel – a miniszteri válasz elutasítása volt, tényleges gyakorlata szerint a képviselők többsége ugyan valóban ellenezte e válaszokat, ám kisebbségük – általában 3-5 fő – távol maradt.

A 31 interpellációs szavazásból 27 esetben legalább három, 20 esetben legalább négy MDF-es képviselő távol maradt a szavazástól. 14 esetben – az interpellációs szavazások csaknem felében – legalább 5 MDF-es – a frakció majdnem fele – távol maradt a szavazástól. 8 olyan eset volt, amikor a „nem” válasz nem volt többségi álláspont az MDF-ben. Egyetlen olyan alkalom sem volt, amikor a párt teljes frakciója, egységesen nemmel szavazott volna a kormány interpellációs válaszára. A Republikon Intézet szerint, ha egy frakció eldönti, hogy nemmel szavaz, az, hogy ezt képviselőinek csak 80-85 százaléka hajtja is végre, betudható eseti körülményeknek. Ám az, ha ez az arány csak 50-60 százalék, már aligha. Különösen akkor, ha mindez tendenciaszerűen érvényesül.

Néhány esetben persze elképzelhető lenne, hogy az MDF-es képviselők véletlenül maradnak távol, és így nem tudnak „nem” gombot nyomni. Az azonban aligha valószínű, hogy egy párt, amelyik határozottan ellenzéki akar lenni, 31 szavazásból csak 4-ben tudja ehhez frakciójának teljességét kiállítani. A 2008. május 5-i szavazásokon nyilvánvaló, hogy az MDF-es képviselők nem eseti körülmények miatt voltak távol, hanem a távolmaradást mint stratégiai opciót szavazásonként mérlegelik. Máskülönben aligha lehetséges, hogy egyetlen órán belül az egyik szavazásnál 9, egy másiknál viszont csak 3 képviselő hiányzott.

Dávid, Vas és Csapody

Dávid Ibolya, a párt elnöke a 31 interpellációs szavazásból mindössze 5-ben vett részt. „Eltekintve attól, milyen kérdéseket vet fel, ha egy ellenzéki párt elnöke szisztematikusan távol marad az interpellációs szavazásoktól, látható, hogy a távolmaradással burkoltan a kormányt támogató stratégia egyik gyakorlati megjelenítője Dávid Ibolya volt.” A párt elnöke mellett a Tisztelet Társasága által delegált Vas János járt még élen a távolmaradásokban. Rajtuk kívül Csapody Miklós élt gyakrabban a távolmaradás mint szavazás eszközével. Ők hárman a kisebbségi kormány első hónapjában több interpellációs szavazástól maradtak távol, mint amennyin részt vettek.

A Republikon Intézet szerint e burkolt támogatás jelentősége felértékelődhet a kormánynak az ősszel. Hogy mást ne említsünk, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az adótörvények és a költségvetés megszavazásától tette függővé lemondását. A tanulmány készítői hangsúlyozzák, hogy bár elemzésük az interpellációs szavazásokra vonatkozott, logikája minden parlamenti szavazásra, így a költségvetésre is érvényes: ahogyan egy interpellációt, úgy a költségvetést sem csak „igen” szavazatokkal, hanem távolmaradással is lehet támogatni.

(intezet.republikon.hu, Index)