Wiener Zeitung (wienerzeitung.at)
Az osztrák főváros napilapja ÖMV: nem szállnak ki a Molból című cikkében kommentálja az ausztriai olajvállalat részvényátruházását. „Nem szállunk ki a Molból, az egész akció tisztán könyveléstechnikai alapokon áll” – nyilatkozta Thomas Huemer, az ÖMV szóvivője, aki egyúttal visszautasította a részvények eladásával kapcsolatos további spekulációkat. Az ÖMV a Bank Austria testvérvállalatával, a Hypo und Vereinsbankkal (HVB) közösen egy 640 millió eurós üzletet kötött: összesen tízmillió Mol-részvényt adtak el a HVB-nek, s egyúttal megállapodtak a csomag 2009-es visszavásárlásáról. Az osztrákok részesedése ezzel a Molban ideiglenesen 20-ról 11,7 százalékra csökkent. Az üzlet célja a vállalat likviditásának növelése, áll az ÖMV tájékoztatójában. Az ÖMV nyáron az EU kartelljogi fenntartásai miatt feladta a Mol megvásárlásával kapcsolatos terveit, de továbbra is meg kívánja őrizni részesedését a magyar cégben.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Michael Fleischacker Kilátások a középszerűségre című cikkében elemzi a holnapi nemzetgyűlési választások előtt a polgárok dilemmáját. Aki nem ismeri a holnapot, az az SPÖ-re és az FPÖ-re szavaz, akinek skrupulusai vannak és tiszteli a józan észt, az az ÖVP-re és a zöldekre voksol. Vélhetően a második világháború vége óta még sohasem volt olyan sok ember, aki vasárnap csak demokratikus kötelességtudatból megy el a szavazófülkébe, és nem azért, mert az egyik párt a programjával és jelöltjeivel meg tudta őt győzni. Az érvénytelenül szavazás impulzív hajlandósága, tehát a demokratikus kötelezettségnek eleget tenni anélkül, hogy a csalódást okozó pártok közül választani kelljen, minden eddiginél elterjedtebb. Tekintettel a személyek és a programok lesújtó kínálatra, ez a hajlandóság több mint érthető. Engedni ennek a késztetésnek azonban pontosan azoknak használna, akik a mai politikai csődért felelősek: a két nagy pártnak, akik így érdemtelenül olcsón juthatnának mandátumhoz.
A listavezetők összecsapása, az e hét keddi úgynevezett „kancellárjelölti párbaj” megmutatta, hogy egyikük sem rendelkezik a kancellársághoz szükséges formátummal. A pártok utánpótlása is felhígult. Minden eddiginél inkább ez a választás a kisebbik rosszról fog szólni.
Egy demokratikus rendszeren belül, melyre az a jellemző, hogy a választó tudja, mit fog kapni, a döntés nem lenne nagyon nehéz: aki sokat szeretne ma a tortából leszelni, amit a következő generációkkal fizettetne meg, és vita esetén a torta fogyásáért a gonosz bevándorlót vagy a ronda EU gonosz tortaelőírásait teszi felelőssé, az az SPÖ-t és az FPÖ-t választja. Aki azonban az erkölcsi skrupulusokat és a közgazdasági józan észt is képviseltetni kívánja a nemzetgyűlésben, az az ÖVP-re, a zöldekre vagy a liberálisokra voksolna. Aki vonzódik Jörg Haider játékos természetéhez, és/vagy életfeltételeit Karintiában keresi, az a BZÖ-t választja.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Schäuble büntetni kívánja a terrortáborok felkeresését című cikkében ismerteti a növekvő terrorveszélyre adandó egyik berlini választ. Wolfgang Schäuble (CDU) a törvény erejével kívánja büntetni a terrortáborok látogatását. A kérdésben meghatározónak nevezte a miniszter a nemzetközi egyeztetésen alapuló közös fellépést, nem sokkal a legnagyobb uniós tagállamokból és az Egyesült Államokból származó kollégáival tartandó bonni találkozója előtt.
Schäuble abban bízik, hogy a többi tárcavezetővel képes megállapodni abban is, hogy megnehezítsék az internet használatát a terroristák számára. Az nem lehet, fogalmaz a szövetségi belügyminiszter, hogy ezek a személyek terveket kovácsoljanak és új tagokat toborozzanak. Schäuble hozzáfűzte, „elvitathatatlan”, hogy a guantánamói fogolytábor és más dolgok az amerikai felelősség alá tartoznak, megkönnyítette a terroristák számára az új tagok toborzását. Ezzel azonban szerinte nem fejeződik be a történet, sőt most kezdődik: „Ha valaki azt mondja, Guantánamo tévedés, akkor azt is meg kell mondania, hogy helyette mit kíván tenni a terrorizmus ellen”, nyilatkozta a miniszter.
