Der Spiegel
A baloldali német hírmagazinban Christoph Schwennicke, A bosszú és reváns ideje című cikkében elemzi az SPD válságos helyzetét. 32 napja Franz Müntefering az SPD új elnöke, de a szociáldemokraták helyzete siralmasabb, mint valaha. Kurt Beck idejében a balszárny befolyása volt meghatározó, most a jobbosok visszavágnak. Ennek áldozatai Ypsilanti Hessenben és Annen Hamburgban. Most szükség lesz Franz Müntefering legendás keménységére. Eredményesen kiszorította Kurt Becket a pártelnökségből, hogy ő hozza rendbe a pártot. A kérdés:mi változott az SPD-ben, mi lett jobb? Az őszinte válasz erre, hogy eddig semmi. A belső széthullási folyamat tovább zajlik. Két héttel ezelőtt egy későn hivatását megtaláló hesseni csapat megakadályozta, hogy Andrea Ypsilantit a Baloldali Párt szavazataival miniszterelnökké válasszák. Egy névtelen senkivel indul a hesseni SPD az előre hozott választásoknak. Hamburgban a jobbszárny partizánjai megpuccsolták a baloldalhoz tartozó Niels Annen Bundestag képviselőt a választókerületek elosztásánál. Egy Hamburg határain kívül ismeretlen fiatal indul helyette. Bebizonyosodott, hogy az SPD-nek ugyan van új elnöke, de ettől még nincs közös összetartó eszméje. Müntefering javára írható, hogy ezek a hesseni és hamburgi elszakadási harcok elődje súlyos hibáinak következménye. Kurt Beck a balszárny megerősítésére és a schröderi megszorító politika elleni tiltakozására építette a hatalmát, így tolva félre az előző kancellár párton belüli híveit. Ezért nem vethető el az a feltételezés, hogy Oskar Lafontaine azt a stratégiai célt követi, hogy középtávon a Baloldali Párt egyesüljön az SPD-vel, méghozzá az ő feltételei alapján. Lafontaine Baloldali Pártja ugyan keleti posztkommunista káderekből és nyugati szakszervezeti funkcionáriusokból hevenyészetten összeállított csapat, mégis a Baloldali Párt egységes – ez hiányzik az SPD-ből. Ha ezt az összetartozást nem találják meg hamarosan, ha a táborharcok nem szűnnek meg, akkor az a veszély fenyeget, hogy Lafontaine konkurens pártjával nagyjából a 18 százalékos határnál találkoznának.
Süddeutsche Zeitung
A müncheni napilapban Michael Frank, A politikai katasztrófa című cikkében elemzi annak okait, miért szavazott a legfiatalabb osztrák választók majdnem fele a radikális pártokra. A kudarcot vallott szocialista (SPÖ) és néppárti (ÖVP) koalíció jelentősebb nyilvános vita nélkül első európai országként 16 éves életkorra szállította a választójogot. Az eredmény: a 16 és 30 év közötti korosztály 43 százaléka a jobboldali radikális Szabadságpártra (FPÖ) és a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) nevű alakulatra adta voksát. A nagykoalíciósok eredménye katasztrofális volt, ennek ellenére elszántnak mutatkoznak, hogy a lakosság által gyűlölt modellt folytatni fogják. Pedig számos megkerülhetetlen kérdést, mint az államreformot elhalasztották, mert már nincs meg az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többség. Az alapjában vita tárgyát nem képező adóreform esetében az SPÖ csak a kiskeresetűeken kíván segíteni, az ÖVP azonban „minden adófizető”, tehát a gazdagabbak terheit is enyhítené. Pröll azonban azért rántotta meg a kéziféket, mert pártja jelentős részében a túlélési félelem honol. A nagykoalíció kudarcát követően az SPÖ és az ÖVP közepes párttá zsugorodna. A néppárt épphogy elérte a 26 százalékot. Elemzők szerint, ha ismét nagykoalíció lesz, akkor az FPÖ és a BZÖ – közösen már 29 százalékon állnak – az valójában kibelezné a polgári pártot. Sötét előrejelzés, mert annak ellenére, hogy nem minden választójuk gondolkodik szélsőjobboldaliként, de az FPÖ és a BZÖ maga sohasem hagyott kétséget álláspontja felől. Még egy ilyen proteszt szavazás és Heinz-Christian Strache lehet Ausztria új kancellárja. A néppárti tartományi elnökök az ellenzékbe vonulást támogatják. Az ÖVP-ben azok küzdenek egymással, akik nem kívánják elválasztani az évtizedekig kifizetődő hatalmon maradást az államapparátusban elfoglalt pozícióitól azokkal, akik csak az ellenzékben tartják elképzelhetőnek a párt megújulását. Modern, bizonyos szempontból liberális szellemek, mint Franz Fischler volt uniós mezőgazdasági biztos szintén az ellenzékbe vonulást támogatják. A szocialisták és pártelnökük Werner Faymann egyértelműen nagykoalíciót akarnak. Abban bíznak, hogy a választók csömörétől kevésbé kell félniük. Az SPÖ és az FPÖ amúgy is a társadalom elesettjeinek szavazataiért küzd. Szociális követeléseik alig különböznek egymástól, csak azok ideológiai alátámasztása, ami sok választónak teljesen mindegy. Faymann ugyan megpróbálja a hiteles demokratát eljátszani, ezért kezdettől fogva elutasította az FPÖ-vel, vagy a BZÖ-vel megkötendő koalíciót – de az együttműködést nem. S az EU kérdésében a szocialisták már régen az FPÖ populista kurzusát követik, az új uniós szerződések népszavazáson történő megerősítését követelik. Ez volt az egyik oka annak, miért mondta fel a néppárt a nagykoalíciót. Ezt az ÖVP már csak identitása megőrzése miatt sem teheti meg.
origo.hu
Gulyás Gergely: Fordulatot hozhat az uniós versenyképességi nyilatkozat
