Kristóf Attila: (higgyünk-e a bölcsességben...)

Kristóf Attila: Én nem tudom, hogy jelenünk nehéz pillanataiban megfontolandók-e az alábbi szavak: „Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség… Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyst igazságtalanság közelít… Emberbarát lélek a bölcsesség…” Tagadhatatlan, hogy most, a természeti csapásszerűen ránk zúduló, nyomorúságunkat tetéző veszedelemben bölcsességre van szükségünk. Az azonban korántsem nyilvánvaló, miféle közegből kerülnek ki korunk bölcsei, akiket manapság szakértőknek nevezünk. Vannak szakértői a politikának, a gazdaságnak, a pénzügyeknek, a kultúrának vagy a tudománynak. Ezt hivatott kifejezni Gyurcsány Ferenc ama ravasz gesztusa, amikor a nemzeti összetartás szükségességét hangsúlyozva, válságtanácskozásra hívta az ország így vagy úgy kompetensnek tekinthető személyiségeit.

(Magyar Nemzet, 2008. november 18.)