Válságkezelés mint arculatépítés

A Süddeutsche Zeitung részletesen foglalkozik azzal, miként használja az autóipari válságot imázsépítésre Frank-Walter Steinmeier, az SPD kancellárjelöltje. A Die Presse ismertet egy közvélemény-kutatást, miszerint a szlovákok fele visszasírja a kommunista időszakot.

Hiszen napokig az a kép volt a német nyilvánosság előtt, hogy a kancellár és az alkancellár pártpolitikai nyúl-sün futóversenyt rendeznek abban a kérdésben, ki menti meg a német gazdaságot. Anélkül, hogy a többi miniszterrel egyeztetett volna, Steinmeier pénteken magához kérette a szakszervezeti vezetőket, hogy velük egyeztessen a nemzetközi autóipari válságból kivezető utakról. Merkelt, de Peer Steinbrück (SPD) pénzügyminisztert és SPD-alelnököt is meglepte ezzel a bejelentésével a washingtoni pénzügyi csúcstalálkozón. Merkel ezt követően megállapodott Steinbrückkel, hogy a segítséget kérő Opel-menedzserekkel már hétfő délután találkoznak a kancellári hivatalban. Erről a találkozóról a pénzügyminiszter telefonon értesítette a külügyminisztert. Kormánykörökből származó értesülések szerint ez nem Steinmeier kezdeményezése volt, hanem az érintett tartományok miniszterelnökeié és az Opel képviselőié.

Az biztosra vehető, hogy Merkel alkancellárja kezdeményezését egy második kormány megteremtésére irányuló kísérletként értékelte. Steinmeier, legalább is minisztériuma és a szövetségi SPD álláspontja szerint, azért találkozott a szakszervezeti vezetőkkel, hogy az autóipar európai megoldásairól egyeztessen, kvázi a csütörtökön meghirdetett, kilencpontos EU-s konjunktúraprogram folytatásaként. Ezzel a múlt heti kezdeményezésével szintén meglepte a kancellárt, de abba azért beavatta a a pénzügyminisztert. Hogy miért éppen Steinmeier lenne a szakszervezeti vezetők tárgyalópartnere, azt még vezető szociáldemokraták sem igazán értik. Ők is ismerik ugyan a kancellárjelölttel szembeni magas elvárásokat, de nyugalomra intenek: „a kampány csak jövőre kezdődik”. Eredetileg ezt tervezte az SPD. A júniusi EP-választásokig a szociáldemokraták kiváló kormányzati munkával kívántak kitűnni. A koalíciós partnerrel folytatott vitákért addig Franz Müntefering pártelnök volt a felelős. De a két, feltételezhetően legfontosabb kampánytémában, a gazdaságban és a munkaügy területén szintén szeretné magát Steinmeier a mindenütt jelen lévő kancellár mellett szakértőként bemutatni.

Végül is akkor, amikor Gerhard Schröder mellett kancelláriaminiszterként dolgozott, némi tudást e területekről is felszippantott. Hubertus Heil pártigazgató a segítségére sietett, amikor kijelentette: „Az a felfogás, miszerint a külügyminiszter csak a diplomáciai bálokért felelős, már idejétmúlt”. Steinmeier és az SPD érzi a korai kancellári jelölés következményeit. Nem alaptalanul beszélt a külügyminiszter maga is a hosszú jelölti idő kockázatairól. Hiszen a hivatalos jelöltállítást követően az érintettre már egészen más szemmel néznek nemcsak saját pártjában, hanem a konkurenciánál és a nyilvánosságban is.