Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Christoph Thanei Minden második szlováknak hiányzik a kommunizmus című cikkében ismertet egy meglepő eredményű közvélemény-kutatást. Eszerint csak a fiatalok ismerik el a rendszerváltás előnyeit. Hétfőn hivatalos ünnepségekkel emlékezett Szlovákia és Csehország a „bársonyos forradalom” évfordulójára, mely az 1989. november 17-i tüntetésekkel kezdődött. A lakosság széles tömegeiben azonban felhők zavarják a 19 évvel ezelőtti fordulat emlékét. A szlovákok majd fele nosztalgiával gondol akkori életminőségére. Ez olvasható ki a hét végén a Hospodárské novinyban nyilvánosságra hozott exkluzív közvélemény-kutatásból.
Ebben a válaszadók 48 százaléka rosszabbnak ítélte jelenlegi élethelyzetét, mint a kommunista rezsim idején. Csak 40 százalékuk nyilatkozta, hogy ma jobban megy neki, mint a szocializmus időszakában. A várakozásoknak megfelelően a nyugdíjasok és az alacsony keresetűek többségükben pesszimizmusra hajlanak, miközben a fiatalabbak és az iskolázottabbak többnyire kedvezően ítélik a fordulatot. Az elégedettek elsősorban az utazás szabadságát és a nagyobb áruválasztékot említették véleményük indokaként. A pesszimisták 74 százaléka a „romló életszínvonalat, a megemelkedett árakat és az alacsony jövedelmeket” említette.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali müncheni napilapban Susanne Höll Nehéz kettős szerep című cikkében ismerteti Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter és kancellárjelölt gazdasági válsággal kapcsolatos dilemmáját. Steinmeier rendkívül nehéz helyzetben van. Egyrészt meghatározó a felelőssége, hogy a koalíció működjön, s azt ne zavarja a kezdődő választási kampány, különösen ne ebben a nehéz helyzetben. Másrészt párttársai azt kérdezik, mikor és hol fog Angela Merkel (CDU) kihívója fontos belpolitikai kérdésekben állást foglalni. Egy ilyen helyzetet neveznek klasszikus dilemmának. Steinmeier nem mindig a legszerencsésebb kiutat választja az ilyen helyzetekből. Ötlete, hogy hétfő estére a berlini külügyminisztériumba hívja a német autógyárak szakszervezeti vezetőit és Berthold Hubert, a vasasok vezetőjét, nemcsak a kancellárt bosszantotta, hanem számos szociáldemokratát is.
Hiszen napokig az a kép volt a német nyilvánosság előtt, hogy a kancellár és az alkancellár pártpolitikai nyúl-sün futóversenyt rendeznek abban a kérdésben, ki menti meg a német gazdaságot. Anélkül, hogy a többi miniszterrel egyeztetett volna, Steinmeier pénteken magához kérette a szakszervezeti vezetőket, hogy velük egyeztessen a nemzetközi autóipari válságból kivezető utakról. Merkelt, de Peer Steinbrück (SPD) pénzügyminisztert és SPD-alelnököt is meglepte ezzel a bejelentésével a washingtoni pénzügyi csúcstalálkozón. Merkel ezt követően megállapodott Steinbrückkel, hogy a segítséget kérő Opel-menedzserekkel már hétfő délután találkoznak a kancellári hivatalban. Erről a találkozóról a pénzügyminiszter telefonon értesítette a külügyminisztert. Kormánykörökből származó értesülések szerint ez nem Steinmeier kezdeményezése volt, hanem az érintett tartományok miniszterelnökeié és az Opel képviselőié.
Az biztosra vehető, hogy Merkel alkancellárja kezdeményezését egy második kormány megteremtésére irányuló kísérletként értékelte. Steinmeier, legalább is minisztériuma és a szövetségi SPD álláspontja szerint, azért találkozott a szakszervezeti vezetőkkel, hogy az autóipar európai megoldásairól egyeztessen, kvázi a csütörtökön meghirdetett, kilencpontos EU-s konjunktúraprogram folytatásaként. Ezzel a múlt heti kezdeményezésével szintén meglepte a kancellárt, de abba azért beavatta a a pénzügyminisztert. Hogy miért éppen Steinmeier lenne a szakszervezeti vezetők tárgyalópartnere, azt még vezető szociáldemokraták sem igazán értik. Ők is ismerik ugyan a kancellárjelölttel szembeni magas elvárásokat, de nyugalomra intenek: „a kampány csak jövőre kezdődik”. Eredetileg ezt tervezte az SPD. A júniusi EP-választásokig a szociáldemokraták kiváló kormányzati munkával kívántak kitűnni. A koalíciós partnerrel folytatott vitákért addig Franz Müntefering pártelnök volt a felelős. De a két, feltételezhetően legfontosabb kampánytémában, a gazdaságban és a munkaügy területén szintén szeretné magát Steinmeier a mindenütt jelen lévő kancellár mellett szakértőként bemutatni.
Végül is akkor, amikor Gerhard Schröder mellett kancelláriaminiszterként dolgozott, némi tudást e területekről is felszippantott. Hubertus Heil pártigazgató a segítségére sietett, amikor kijelentette: „Az a felfogás, miszerint a külügyminiszter csak a diplomáciai bálokért felelős, már idejétmúlt”. Steinmeier és az SPD érzi a korai kancellári jelölés következményeit. Nem alaptalanul beszélt a külügyminiszter maga is a hosszú jelölti idő kockázatairól. Hiszen a hivatalos jelöltállítást követően az érintettre már egészen más szemmel néznek nemcsak saját pártjában, hanem a konkurenciánál és a nyilvánosságban is.
