„Aki zsigerileg hülye és tetejébe meg gonosz, az is marad”

Szomorú, sőt, dühítő, hogy a szlovák-magyar viszony hovatovább az összeférhetetlen szomszédok primitív perpatvarainak a szintjére süllyed – állítja a pozsonyi Új Szó hétfői kommentárjában. • Csáky: A szlovákok a legelemibb kérdéseket sem veszik komolyan + hang

Hogyan is értelmezhetnénk másként az érsekújvári Gasparovic-Sólyom találkozó „szánalmas utójátékát, amelyet a Ján Slota nevű nacionalista droid meg gazdája, Robert Fico adott elő?” Slota, ugye, azonnal a magyarországi szlovákok általa prejudikált sanyarú sorsát kérte számon a magyar államfőn. Fico pedig szóvivője által oktatta ki Sólyom Lászlót arról, hogy Szlovákiában átlagon felüliek a kisebbségi jogok, s aki ennél többet akar, az nem tesz mást, mint feszültséget szít. Nos, a csak egy kicsit is tárgyilagos szemlélő számára világos kell legyen, a magyar államfő szombaton már-már a megalázkodásig visszafogott, jóságos és konstruktív volt. Épp csak megfontolásra ajánlott szlovák kollégájának egy kisebbségi törvényt, ugyanilyen ombudsmannal – mutat rá Barak László, A csürhe diktatúrája című írás szerzője.

Sólyom előbb azonban kijelentette, Magyarországon normális közéleti tényezőnek eszébe sem jut kétségbe vonni Trianon következményeit, és az égvilágon senki sem kívánja megkérdőjelezni Szlovákia szuverenitását. A Duna túloldalán tehát nincsen legitim szándék területi egységének veszélyeztetésére sem... Amint Sólyom hangsúlyozta, egyébként is épp ez a lényege a két ország között érvényben lévő jó szomszédsági szerződésnek is. „Mit tesz erre a szlovák hivatalos politika? Slota szokásához híven elböffenti magát, lehazugozza az épphogy csak távozóban levő vendéget. Miközben kiprésel magából néhány csepp krokodilkönnyet afölött siránkozva, hogy mekkora romlásba van döntve a magyarországi szlovákság, mint olyan. De hát mit is lehetne várni egy Slotától? Hiszen aki zsigerileg hülye és tetejébe meg gonosz, az is marad” – véli a szerző.

Fico szemrehányása viszont sokkal inkább számít tudatos provokációnak, mint Sólyom kisebbségekre vonatkozó már-már kínosan elegáns és udvarias felvetései. Fico provokációjának súlyából ráadásul semennyit nem vesz el, hogy annak címzettje voltaképpen nem is Sólyom és az általa reprezentált ország. De még csak a szlovákiai magyarok sem. „Fico a kioktató vádaskodással mindössze a szlovák köznép azon szegmensének üzent, amely szerinte kiengesztelésre szorul. Mégpedig az ő magyarokkal szemben gyakorolt kénytelen-kelletlen bratyizása miatt...” Miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy Ficóék a múlt héten, megelőzendő a nemzetközi botrányt, nacionalista koalíciós partnereik intenzív fenekedése, teátrális sivalkodása ellenére ültettek át a parlamentben egy olyan jogi normát, amely – minő nagy kegy(!) – lehetővé teszi, hogy a magyar tankönyvekben magyarul lehessen használni a földrajzi megnevezéseket. „Fico leginkább ezt a nyilván általa is a szlovák nemzet ellen elkövetett főbenjáró bűnnek tartott gesztust kívánta kompenzálni, amikor Szlovákia udvarias vendégéből, úgymond, fölösleges feszültséget szító kalandort igyekezett kreálni. Legvérmesebben hungarofób, soviniszta, vagyis szélsőséges választói előtt. Márpedig, amíg egy országban a kormányfő elsősorban a csürhének kíván megfelelni, addig demokrácia helyett a csürhe diktatúrájáról beszélhetünk csak...” – zárja kommentárját az Új Szóban Barak László.

(Új Szó/MTI)