„Egy sokkal szabadabb Közel-Keletet hagyok magam után”

Még Obama személyes jó barátja, Rasíd al-Khálidí palesztin történész sem vár átütő eredményt a közel-keleti politikát illetően az újonnan megválasztott amerikai elnöktől, olvashatjuk az al-Dzsazíra internetes portálján. Az al-Arabijja pedig Bush elnök pénteki, Washingtonban tartott beszédéből szemezget.

Al-Dzsazíra

Nem vár történelmi áttörést az arab-izraeli viszályt illetően Barack Obama elnöksége alatt Rasíd al-Khálidí, neves palesztin történész. Azt mondta al-Khálidí, aki amúgy Obama személyes barátja, a Haaretz izraeli napilap pénteki számában megjelent vele készített interjúban, hogy nem vár jelentős változást a washingtoni politikai körökön belüli erőegyensúlyt illetően. Al-Khálidí üdvözölte, hogy Obama komolyan foglalkozni kíván a palesztin üggyel, azonban hozzátette, hogy „az ügy kimenetele nagy mértékben függ attól is, hogy kiket nevez ki a Közel-Kelettel kapcsolatos posztok illetékeseinek.” Ebből kifolyólag nem tartja bölcs döntésnek Hillary Clinton külügyminiszterré való kinevezését, mert attól tart, így nem lehet megvalósítani a két-államos megoldást Palesztinában. Al-Khálidí várhatóan egy új szervezet élére kerül, aminek a feladata az lesz, hogy nyomást gyakoroljon az izraeli kormányra, azért, hogy szüntessék be a megszállást, és a telepesítést.

Al-Arabijja

„A várakozások ellenére egy sokkal szabadabb Közel-Keletet hagyok magam után” – nyilatkozta George Bush leköszönő amerikai elnök pénteki washingtoni beszédében. Bush elnök úgy látja egy sokkal biztonságosabb Közel-Keletet hagy hátra utódjának, Barack Obamának, mint amilyet ő örökölt Clinton elnöktől. Beszédében erélyesen védte az utóbbi években sokat kritizált politikáját, mondván: „A Közel-Kelet most több szabadságot, reményt, és ígéretet élvez a 2001-ben uralkodó állapotokhoz képest”, annak ellenére, hogy sokan nem fűztek reményeket a sikerhez. Hozzátette „A Közel-Keletnek még sok veszéllyel kell szembenéznie. Irán és Szíria még mindig támogatja a terrorizmust, és Iránnak az uránium dúsításra irányuló törekvése az ,ami jelenleg leginkább fenyegeti a békét. Ám az elmúlt nyolc év egy új, és történelmi dolog kezdetét jelzi a térségben. „Az arab államok jó úton haladnak: „az izraeliek, és palesztinok az egymás mellett élő két állam megalakítása felé tartanak”, Libanon megszabadult a szír katonai jelenléttől, Líbia pedig lemondott a tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének tervéről.