Kristóf Attila: (higgyünk-e a Mikulásban )

Kristóf Attila: Luca lányom elsős korában, december elején – jaj de rég volt! –, egy napon így szólt hozzánk, szülőkhöz: „Komoly beszédem van veletek.” Leültetett bennünket a fotelbe, ő maga a szőnyegre kuporodott, és ártatlan szürkéskék szemét ránk emelve így folytatta: „A húsvéti nyuszi rendben van, ott semmi kétség, de mondjátok meg őszintén, mi van a Mikulással?” Még ma is nevetnem kell, miközben elérzékenyülök, amikor a gyermeki hit és bizalom eme csodálatos megnyilvánulására gondolok. Mondtuk volna azt, hogy a nyuszi nagyobb humbug, mint a Mikulás? Lucuska kisfia, Ambrus, kétéves lévén nem vívódik efféle problémákkal. Bár a természet és a világ rejtélyei foglalkoztatják; ha egy gombot lát, benyomja, ha egy kapcsoló kerül a keze ügyébe, bekapcsolja, kedvenc kérdése, ha valami újat lát, így hangzik: „Ezt úgy hívják, hogy…?” A minap közölte velem, hogy a mandarinban sok a C-vitamin. Majd rövid tűnődés után azt kérdezte: „Ki tette bele?” Ironizáló hajlamomnak engedve majdnem azt feleltem, hogy Szent-györgyi Albert, de aztán az általam valóban igaznak vélt információt közöltem vele: „A Jóisten.” Sokáig gondolkozott, majd megnyugodva könyvelte el: „A Jósten bácsi…”

(Magyar Nemzet, 2008. december 6.)