Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív bécsi napilapban Martina Salomon El a kezekkel az EU komisszári poszttól című cikkében foglalkozik a brüsszeli pozíciók iránti feltűnő érdektelenséget mutató osztrák politikai elittel. Az osztrák kormánypárti politikusok pragmatikusan – sőt, egyesek szerint provinciálisan – gondolkodnak. Az uniós biztosi pozícióért például jelenleg sem az osztrák szocialisták (SPÖ), sem a néppártiak (ÖVP) nem mutatnak nagyobb érdeklődést. (Úgy tűnik, számukra a közszolgálati rádió és televízió (ORF) vezérigazgatói pozíciója sokkal fontosabb.) Pedig most lenne az SPÖ-nek először valódi esélye e tisztség elfoglalására. S egy alkalmas személlyel már biztosan rendelkeznek, Alfred Gusenbauerrel, volt kancellárral. Őt a nemzetközi politikai parkettán amúgy is jóval tehetségesebbnek tartják, mint a belpolitikai bozótharcokban. De az SPÖ-ben elégedettek Gusenbauer legutóbbi „karrierugrásával”.
Mivel Werner Faymann (SPÖ) kancellárnak nincs komoly problémája elvtársával – mint az egykori uniós biztosnak, Franz Fischlernek az ÖVP-ben –, akitől megszabadulna, ezért a megbízatásról a nemzetközi tapasztalatok döntenek. Így viszont úgy tűnik, Benita Ferrero-Waldner megtarthatja külügyi biztosi pozícióját. Arról, hogy szeretne maradni, nem hagyott kétséget. Ursula Plassnik volt külügyminiszter és Wolfgang Schüssel egykori kancellár még nem döntötte el, hogy kíván-e a biztosi posztért ringbe szállni.
A június 7-i EU-választásokon a nagy pártok is kevéssé prominens listavezetőket állítanak. Plassnik már jelezte, nem vállalja az ÖVP-lista első helyét – ez a Krone Zeitung „sikere”, mely lap hónapokig kergette maga előtt. Így valószínűleg Othmar Karas, az Európai Parlament ÖVP-frakciójának vezetője fog szorítóba lépni. Az SPÖ-nél Maria Berger, volt igazságügyi miniszter lenne a logikus jelölt. De neki nem különösebben jó a kapcsolata a kancellárral. Ezért beszélnek többen Hannes Swobodáról, a brüsszeli szocialista frakció helyettes vezetőjéről és Elisabeth Grossmannról, a nemzetgyűlés EU-ügyi bizottságának vezetőjéről.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Michaela Seiser „Nabucco” projekt Európa számára című bécsi keltezésű cikkében elemzi az orosz-ukrán gázvita tanulságait. Bulgária számára az orosz-ukrán gázvita fájdalmasabb volt, mint az összes többi EU-tagállamnak. Annak ellenére, hogy a Szófiában kormányzó szocialisták hagyományosan Moszkva-barátok, s eleinte átvették a történet orosz értelmezését, most a bolgár elnök a Nabucco megépítésének gyorsítását követeli.
Az ÖMV vezette Nabucco konzorcium bízik a gyors döntésben. Reinhard Mitschek, a konzorcium vezetője úgy véli, elérhető, hogy az építkezés 2010-ben elkezdődjön, s a vezeték 2013-ben már gázt szállítson. A vezetéket az EU a legfontosabb infrastrukturális elgondolásként kezeli. 2020-ig mintegy 30 milliárd köbméter gázt tudna szállítani a 3300 kilométer hosszú vezeték. A Nabuccón szállított gáz felét a hét érintett ország kapná, a maradékot a harmadik félnek ajánlanák fel megvételre.
Tavaly a hét éve életre hívott társaság súlyos visszalépést volt kénytelen elkönyvelni. Az egyik fő probléma Törökország, mely különleges feltételek mellett kíván hozzájutni a gázhoz, fogalmaz Mitschek. Másrészt máig nem világos, pontosan honnan szerezné be a vezeték üzemeltetője a gázt. Elsődlegesen Azerbajdzsánra gondoltak, de felmerült Türkmenisztán, Irak és Irán is. Ugyanakkor az iráni szállításokkal szemben a teheráni atomprogram miatt jelentős a politikai ellenállás. Szakértők szerint azonban a Nabucco csak iráni gázzal lehet versenyképes a Gazprom Déli Áramlat nevű elképzelésével.
Johannes Benigni, a bécsi JBC energia tanácsadó cég ügyvezetője szerint „...ha nem sikerül nekünk a Nabucco vezetéket iráni gázzal megtölteni, akkor Teherán a gázt az oroszoknak ajánlja fel. S a Nabucco vezetékbe, ha egyáltalán valamit, akkor legfeljebb iráni gázt fognak tölteni. Az iráni gáz fog akkor is Európába folyni, csak az a kérdés, kivel fognak majd róla tárgyalni.” Ráadásul tisztázatlanok a Nabucco költségei is. Eleinte jó négymilliárd eurót szántak rá, tavaly már a Nabucco előkészítői nyolcmilliárdról beszéltek. Mitschek azonban abban bízik, ennyibe nem fog kerülni. Az elmúlt hónapokban a csövekhez felhasznált acél ára jelentősen csökkent. A szükséges források egyharmadát a tulajdonosok adnák össze, míg kétharmadát az Európai Fejlesztési Bank és az Európai Újjáépítési Bank, valamint az Osztrák Kontrollbank biztosítaná.
