Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Sven Astheimer Steinbrück és a munkanélküliség költségei című cikkében foglalkozik a berlini pénzügyminiszter dilemmájával. Mi drágább az államnak: hagyni az Opelt csődbe menni, vagy a költségvetésből megmenteni? Peer Steinbrück (SPD) szövetségi pénzügyminiszter a következő számítást végezte a kérdéssel kapcsolatban. Legrosszabb esetben 25 000 munkanélkülit jelentene, ha a villámos logójú autógyár csődbe jutna. Ehhez jönnének még a beszállítók elkerülhetetlen elbocsátásai. A pénzügyminiszter számításai szerint ez az adófizetőknek 2-3 milliárd eurójába kerülne. Nem lenne értelmesebb a pénzt közvetlenül az Opelnek eljuttatni, s ezzel enyhíteni a közkasszákra nehezedő nyomást? A Szövetségi Munkaügyi Ügynökség rendszeresen kiszámítja a munkanélküliség teljes költségvetési terheit. Ebbe beletartoznak a bért helyettesítő juttatások éppúgy, mint a segély, valamint a költségvetési és a szociális kasszákra nehezedő terhek, melyek az adók kiesése, valamint a bevételek csökkenése formájában jelentkeztek. Az Opel esetében abból lehet kiindulni, hogy egy munkavállaló átlagosan 22 700 euróba kerül az államnak. 50 000 érintettel számolva 1,14 milliárd eurós kiadást jelentene évente. Mivel számos munkavállaló régóta dolgozik, két évig is jogosult a magasabb segélyre, így nagyjából az az eredmény jön ki, amit Steinbrück is kiszámolt. Attól a szemlélettől ugyanakkor óvnak a közgazdászok, hogy e logika alapján sokkal gyakrabban beavatkozzon az állam. A költségek pusztán egymás mellé állítása megfeledkezik az állami beavatkozás által küldött jelzésről – nyilatkozta Hilmar Schneider, a Munka Jövője Intézetének igazgatója. Hiszen ez azt üzeni: akinek baja van, elég, ha az államhoz fordul. Ennek pedig gigantikusak a költségei. „Ha ez az elgondolás helyes lenne, akkor még ma is léteznie kellene az NDK-nak.” Ráadásul hibás annak a feltételezése, hogy a munkahely megőrzése automatikusan növekedést eredményezne – anélkül, hogy megoldanák a vállalkozás gondjainak okait. Figyelmeztető példa a Philipp Holzmann nevű építőipari cég története. 1999-ben Gerhard Schröder (SPD) akkori kancellár a média nyilvánossága előtt bejelentette, hogy Németország legnagyobb, 28 000 főt foglalkoztató konszernjét hitelekkel és állami garanciavállalásokkal megmentette a fenyegető csődtől. Ez a mentőakció azonban nem sikerült, három évvel később a vállalat csődbe jutott.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali müncheni napilap Steinbach bírálja Steinmeiert című cikkében ismerteti a német–lengyel megemlékezéspolitikai vita legfrissebb történéseit. A Berlinbe tervezett elüldözöttek központjával kapcsolatos német–lengyel vitában Erika Steinbach (CDU) élesen támadta Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminisztert. A Német Elüldözöttek Szövetségének vezetője úgy érzi: a külügyminiszter nem állt ki mellette, amikor Wladyslaw Bartoszewski őt személyében megtámadta. Bartoszewski ugyanis kijelentette: Steinbachnak az alapítványi tanácsba történő delegálása olyan lenne, mint ha a Vatikán a holokauszttagadó Williamson püspököt nevezné ki Izrael-megbízottá. Steinbach úgy fogalmazott: a német külügyminiszter feladata lenne, hogy a német állampolgárokat az ilyen vádaktól védelmébe vegye. Különösen akkor, ha Steinmeier barátja, Gerhard Schröder (SPD) volt kancellár odáig süllyed, hogy ellátogat a holokauszttagadó iráni elnökhöz.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Florian Gathmann és Veit Medick Az SPD kihasználja Merkel adásszünetét című cikkében elemzi az Opel-mentő akció mögött álló belpolitikai játszmákat. Angela Merkel az Opel-válságban is a megszokott eszközhöz nyúl: kivár. Az SPD kihasználja a kancellár hezitálását, hogy ők ismertessék az autókonszernt megmentő csomagot. A diplomácia világában a titkos találkozók a mindennapok részét képezik. Ezért nem lenne meglepő, ha Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter a válság idején ehhez az eszközhöz nyúlna. Egy ilyen titkos találkozóról értesült a Rheinische Post. A külügyminiszter találkozott Carl-Peter Forsterrel, a General Motors európai főnökével. Steinmeier és Forster több órán keresztül a külügyminisztériumban tárgyalt az Opel megmentésének stratégiájáról. A lap értesülése szerint a külügyminiszter állami garanciákat helyezett kilátásba. Steinmeier ugyanakkor azt is világossá tette, hogy a segítség csak egy összeurópai kezdeményezés részeként működhet. Miközben Steinmeier cselekszik, addig a kancellár továbbra is „kedvenc” tevékenységet gyakorolja: kivár. Ami az áttekinthetetlen helyzetben nem biztos, hogy rossz, de ezzel olyan lehetőséget nyújt az SPD-nek, amit az alkancellár egyre inkább megpróbál kitölteni. De az alkancellár mellett más szociáldemokrata politikus is felfedezte magának az Opel-ügyet. Franz Müntefering pártelnök szociáldemokrata Opel-mentők hadát küldte a kamerák elé, például a pénzügyminisztert, aki nem arról ismert, hogy ő lenne az SPD szociális lelkiismerete, mégis feltűnően sokat foglalkozott egy lehetséges csőd szociális következményeivel. Angela Merkel egyik problémája, hogy nemcsak kancellár, de pártelnök is, s az Opel-ügyben kénytelen számos véleményt figyelembe venni. Wolfgang Schäuble az államot csak végső esetben kívánja bevonni a vállalat megmentésébe. Vagy a csak a CDU munkásvezéreként emlegetett Jürgen Rüttgers észak-rajna–vesztfáliai miniszterelnök mindent megtenne, hogy megmentse a bochumi telephelyet. De Merkelnek hallgatnia kell azokra is, akiket az ellenfeleik a hideg piaci logika képviselőiként bélyegeznek meg. Például Michael Fuchs CDU-képviselőre, aki elkerülhetetlennek nevezte az Opel csődjét. „Mit teszünk, ha holnap a Ford, a VW vagy a BMW, esetleg a Mercedes lesz soron?” – kérdezi Fuchs. „Nekilátunk az egész német gazdaságot támogatásokkal ellátni?” Az átfogó gazdasági támogatások egyik következménye – érvel a párt gazdasági szárnya – a verseny szabályainak szétzilálása. Magában Észak-Rajna–Vesztfáliában is lehetséges, hogy az Opelnek adott hitelgaranciák munkahelyeket veszélyeztetnek a Fordnál – óvott Laurenz Meyer, a CDU gazdaságpolitikai szakértője. Legalább az Opeltől reményteli hírek érkeznek a hét elején: februárban 40 000 autót adtak el, ami a legnagyobb szám az elmúlt öt évben.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
