Múltat hamisítanak az elvtársak

A Süddeutsche Zeitung ismerteti, miként próbálnak a német posztkommunisták hamis hagyományt teremteni. A Die Presse tudósít az osztrák kormány kudarcáról, hogy nem sikerül a többi uniós tagállamot meggyőzni a kelet-európai mentőcsomag szükségességéről.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali müncheni napilapban Thorstan Denkler A Baloldali Párt új hagyományai című cikkében foglalkozik a posztkommunisták legfrissebb történelemhamisításával. Hatalmas a tülekedés a történelmi évfordulón a weimari nemzeti színházban. Az SPD-közeli Friedrich Ebert Alapítvány rendezvényén a kancellárjelölt Frank-Walter Steinmeier beszél. Este a türingiai tartományi gyűlés tart Weimarban megemlékezést. Eközben a Baloldali Párthoz közeli Rosa Luxemburg Alapítványnak egészen különleges ötlete támadt. 90 éve – az első demokratikus választásokat követően –, 1919. február 6-án ott ült össze az első német köztársaság parlamentje. A Baloldali Párt „színpadi felolvasással” kívánja újraéleszteni a nemzetgyűlés szellemét, ahol a párt legfontosabb vezetői lesznek jelen. Már a rendezvény címét hallva is felhorkantak a történészek. Ünnepség demokráciánk születésnapja alkalmából címmel olvasnak fel az egykori szociáldemokrata politikusok írásaiból. Egykori szociáldemokraták és jelenlegi baloldali pártiak egyesülnek a történelmi helyszínen. Ez 1919-ben lehetetlen lett volna: a kommunisták nem jutottak be a nemzetgyűlésbe. „Bátornak és bizonyos mértékben pimasznak” nevezte Ulrich von Alemann, a neves politológus a Baloldali Párt ünnepségét. Néhány nappal a választások előtt, 1919 januárjában alapították meg Németország Kommunista Pártját (KPD). Sok közük nem volt a parlamenti demokráciához. A szociáldemokrácia gyűlöletes volt a kommunisták szemében, pontosan a demokrácia miatt. Másrészt azért, mert a szociáldemokraták részt vettek a németországi novemberi forradalom leverésében. Gustav Noske az átmeneti időszakban a haderő és a haditengerészet népbiztosa volt, és ő utasított a spartakisták felkelésének leverésére. A harcok közben megöltek két szimbolikus KPD-személyiséget, Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet. A KPD és az SPD közötti határt vér jelezte. Noske a KPD számára munkásáruló volt. Éppen ezért kínos, hogy a Baloldali Párt most megpróbál ehhez a korszakhoz kapcsolódni. Bernd Faulenbach bochumi történész szerint egyértelműen a demokráciához való viszony osztotta meg a két pártot. Faulenbach, az SPD történeti bizottságának vezetője szerint a Baloldali Párt kísérlete nem egyéb, mint a történelem meghamisítása. Hiszen a KPD megalapítói éppen az antidemokratikus erők voltak. Carsten Schneider weimari SPD-s Bundestag-képviselő az ünnepséget tiszta politikai rendezvénynek tartja. Egy kísérlet, hogy elfoglalják maguknak az SPD hagyományait. A KPD és később a Német Szocialista Egységpárt nem azok az alakulatok voltak, melyek hozzájárultak a demokrácia ügyéhez. Alemann hasonlóan látja: a Baloldali Párt megpróbál a politikai középen őt meg nem illető tiszteletre szert tenni. A párt állandóan megemlékezik Liebknecht és Luxemburg haláláról, s ezért nem tisztelheti azt, aki a halálukért felelős. A kettő nem megy egyszerre. Ehelyett végre világos álláspontot kellene képviselniük saját antidemokratikus múltjukkal szemben.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilap Lopatkát visszautasították Brüsszelben című írásában foglalkozik az Európában nem igazán támogatott osztrák „Kelet-Európa-csomaggal”. Reinhold Lopatka (ÖVP) osztrák pénzügyi államtitkárt Brüsszelben visszautasították, amikor Werner Faymann kancellár Kelet-Európa-csomagját kívánta bemutatni. Joaquin Almunia pénzügyi biztos a találkozót követő sajtótájékoztatón kijelentette: semmiféle vita nem volt az osztrák kezdeményezésről. A javaslatot csak megemlítették. A kérdéssel kapcsolatban Peer Steinbrück (SPD) német pénzügyminiszter kijelentette: még semmit sem hallott a kezdeményezésről. Lopatka erre reagálva úgy fogalmazott: akkor ma először hall róla. Az osztrák kormány célja az volt, hogy a kérdést napirendre vetesse. Az ülést követően Steinbrück úgy fogalmazott: az osztrák javaslat „egy legitim nemzeti érdeket” tartalmaz, ez ellen nem szól semmi, az üggyel kapcsolatban azonban semmilyen következtetés vagy visszhang nem hangzott el. Alaptalannak tartja azt a felvetést az államtitkár, hogy Ausztria túl kevéssé reklámozza a javaslatát. „Itt nem reklámról, hanem közös megoldásokról van szó.” S azt sem tartja tragikusnak, hogy a kezdeményezés alig találkozott szimpátiával. Lopatka kijelentette: „azon feladatok közepette, melyekkel e napokban a pénzügyminisztereknek foglalkozniuk kell, nemcsak az úgynevezett rossz bankról és más intézkedésekről kell beszélni, hanem Kelet-Európát is a figyelem középpontjába kell állítani”. Werner Faymann (SPÖ) kancellár egy Kelet-Európát támogató csomagot kíván elfogadtatni. Ez Faymann szerint nemcsak az osztrák bankoknak lenne előnyös, amelyek az ott felhalmozott 230 milliárd eurós hitelmennyiség ötödének kihelyezői, hanem a többi országnak, mint például Németországnak is. Nem szabad azt az érzést közvetítenünk, hogy mi csak akkor foglalkozunk velük, ha eredményesen haladnak a dolgaik. Az országoknak meg kell tapasztalniuk, hogy Ausztria kritikus pillanatokban is beavatkozik, s látniuk kell, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat kritikus időkben is komolyan vesszük – fogalmazott a kancellár.