Der Standard: Bajnai, a szükségmegoldás

A Der Standard szerint Bajnai miniszterelnöksége csak szükségmegoldásnak tekinthető. A Frankfurter Allgemeine Zeitung bemutatja, milyen megfontolások álltak a német vasút vezetőjének hétfői lemondása mögött.

Der Standard (derstandard.at)

A baloldali-liberális osztrák napilapban Gregor Mayer A magyar kormány szükségmegoldása című cikkében megrajzolja Bajnai Gordon portréját. Bajnai Gordon, akit a múlt hétvégén miniszterelnöknek jelöltek, a magyar gazdaság minden fontos szereplőjét ismeri. A 41 éves politikus 1995 és 2000 között a CA-IB értékpapír-kereskedelmi cég vezető munkatársa volt, aki segédkezett az OTP, a MOL és a Matáv tőzsdére vitelénél. Különösen jól ismeri Bajnai a hivatalából távozó Gyurcsány Ferencet, akit neki szükségmegoldásként kell pótolnia a hatalmat odahagyni képtelen baloldali-liberális táborban. Már egyetemistaként barátok voltak és a rendszerváltáskor egy sör mellett a politikáról vitatkoztak. Később mindketten a Creditum nevű kis tanácsadó cégnél kezdtek felemelkedni az üzleti életben – számol be a Der Standard. 2000 és 2005 között Bajnai a szocialistáktól nem éppen távol álló Wallis Rt. vezérigazgatójaként ténykedett.

2006-ban Gyurcsány a regionális fejlesztések kormánybiztosává tette, majd 2007-től a regionális fejlesztések minisztere, 2008-tól pedig a gazdasági tárca élén állt. A kormányba történő belépése óta az ő felügyelete alatt áll a legnagyobb állami zsírosbödön, az uniós pénzek – írja a lap. Az ő érdeme, hogy visszaszorította az uniós pénzek könnyelmű kiszórását, ami miatt számos vezető szocialista politikussal összerúgta a port. Hiányossága, hogy ezen szocialista nagyságok igényeit nem tudta visszaszorítani. A lap szerint Bajnai briliáns kommunikátor és keményen dolgozó főnök. Hogy miért vállalta el a „strómanságot egy évre” (idézet Békesi Lászlótól), az nem tudható pontosan. Bajnait nemcsak Gyurcsány Ferenccel köti össze régi üzleti barátság, hanem Kóka Jánossal is, aki saját pártjában különösen hevesen küzdött érte.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Günter Bannas A basta-politika túlélője című cikkében elemzi Hartmut Mehdornnak, a vasút vezérigazgatójának bukástörténetét. (Gerhard Schröder kancellár „Basta!” felkiáltással zárta le a pártján és kormányán belüli vitákat – a szerk.) Hartmut Mehdorné volt az egyik legnehezebb feladat is, hiszen nem csupán a Deutsche Bahnt (DB) kellett szanálnia. Gyakran egymással ellentétes érdekekkel bíró tartományok, városok, pártok és szakszervezetek figyelték tevékenységét. Mehdornnak sokkal inkább figyelembe kellett vennie a politikai elvárásokat, mint a mostani válság idején a bankok, pénzintézetek és automobilkonszernek vezetőinek – tudósít a lap.

Mehdorn maga testesítette meg a „basta politikát”, még inkább, mint első és legnagyobb támogatója, Gerhard Schröder. Mehdorn immár a koalíciós politika és a párton belüli viták malomkövei közé került. Nem kereste a kompromisszumokat, s ezzel a politikusok kedvenc ellenségévé vált. Alig két héttel ezelőtt még olyan spekulációk hallatszottak, hogy a kereszténydemokraták taktikai okokból a Bundestag-választásokig hivatalában hagyják a szociáldemokratának számító Mehdornt, hogy aztán egy óhajtott CDU–FDP-koalíció esetén lecserélhessék. Az elmúlt napokban azonban fordult a kocka, ami visszavezethető azokra a hírekre, miszerint a vasút vezetése megfigyelte és törölte a munkatársak e-mailjeit.

Ez végleg szétzilálta a politika bizalmát. Az elmúlt hétvégén az is világossá vált, hogy már a kancellári hivatal sem áll feltétlenül Mehdorn mögött. Az SPD már korábban kivonult mögüle. Klaus Wowereit (SPD), Berlin főpolgármestere a párt balszárnya előtt úgy fogalmazott, „a férfinak el kell tűnnie”. Ugyan ez még némi vitát provokált az SPD elnökségében, mert Peer Steinbrück pénzügyminiszter és alelnök egyelőre nem kívánt végleges választ adni. Szerette volna megvárni a vádak tisztázására kezdett vizsgálatok eredményét. A kormány ama bejelentése, hogy még ezen a héten döntenek az utódlásáról, mindenképpen arra utal, hogy új vezetőt keresnek, miközben még a régiről beszélnek.