Vége a blairi harmadik útnak?

A Die Welt beszámol arról, hogy tíz évvel a híres Schröder–Blair-tanulmány megjelentetése után baloldali fordulatot követelnek német és brit szocialista politikusok. A Süddeutsche Zeitung elemzése szerint Gerhard Schrödert ma már csak az üzlet érdekli.

„Bankrendszerünk nem működik, a vállalkozások a csőd szélén állnak, és a munkanélküliség nő. A piac csődje az egész kontinensen gazdasági romhalmazt hagy hátra” – áll az anyagban. A szerzők szerint a „jó társadalom” központjában „az ember mint termelő erő” áll. „Csak a gazdasági rendszer átalakításával hozható létre a szabadág és egyenlőség jellemezte társadalom. Ezt az biztosítaná, hogy a munkavállalókat bevonnák a vállalat döntéseibe” – írják. Majd kijelentik: „Itt az ideje elgondolkodni a jólét új modelljeiről, melyeket lehetséges globálisan megvalósítani anélkül, hogy ne okozzanak környezeti katasztrófát, majd ezt átültetni a gyakorlatba”. Szükségesnek tartják az Európai Központi Bank és az európai valutaunió átalakítását. „Ezzel megnövelnék Nagy-Britannia belépésének lehetőségét az euróövezetbe” – írják. A stabilitási és növekedési paktumot középtávon egy a költségvetési politikát koordináló megállapodás váltaná fel.

Süddeutsche Zeitung (Suedduetsche.de)

A baloldali német napilapban Gerd Langguth, a bonni egyetem politológiaprofesszora Újgazdag régi kancellár című cikkében elemzi Gerhard Schröder pénzhez fűződő viszonyát. Schröder kedden ünnepelte 65. születésnapját. Nem számít tipikus nyugdíjasnak, még tervei vannak, pénzt akar keresni. Schröder a politikából történő kiválása után ismét ügyvédként tevékenykedik, valójában azonban lobbistává vált. Az egykori kancellároknak iroda, több munkatárs, szolgálati autó és sofőr jár, amit azzal igazolnak, hogy tevékenységükkel jelentősen erősítik a németországi demokratikus hagyományokat. Konrad Adenauer a kancellársága után pártelnök maradt, megírta memoárjait, s előadásokat tartott.

Willy Brandt a lemondása után szintén hosszú ideig aktív maradt, többek között a Szocialista Internacionálé elnöke volt. Helmut Schmidt a Zeit kiadója és számos könyv szerzője. Schröder már 2006-ban megírt könyvével hátrahagyott valami memoárszerűséget, amit azonban aligha lehet egyetemistáknak a politika elemzése céljából ajánlani, mert fontos eseményekről is viszonylag felületesen tudósít. Legfontosabb mandátuma az Északi Áramlat felügyelőbizottságának vezetése, mely a Gazprom, két német és egy holland vállalkozás üzleti szövetsége. Röviddel a választások előtt írta alá Schröder és Putyin a megállapodást, majd nem sokkal leköszönése után átvette a felügyelőbizottság vezetését. Szintén növeli jövedelmét, hogy a svájci Ringier kiadó kelet-európai és ázsiai kijáróembere lett. De úgy tűnik, ez sem elég, hiszen független igazgatótanácsi tagként az orosz–brit TNK-BP olajvállalat irányításában is részt vesz. Tagja az előkelő francia Rothschild bankház tanácsadó testületének.

Schröder tanácsadóként sokat utazik például Kínába, Oroszországba és legutóbb Iránba. Úgy tűnik, belefér az érzékenységébe, hogy külföldön bírálja utódjának politikáját. Schrödernek nem tetszik, hogy utódja a kancellári hivatalban fogadta a dalai lámát. Vagy éppen a grúz–orosz konfliktusban egyértelműen Moszkva hangvételét követte, miközben egy szóval sem bírálta az orosz csapatok ténykedését. Az a mód, ahogyan Schröder egy jaltai konferencián az orosz érdekekért fellépett, már felveti a kérdést, a volt kancellár még a szövetségi köztársaság vagy már csak saját zsebe érdekeinek megfelelően tevékenykedik. Schröder a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztését zászlajára tűző közel- és közép-keleti egyesület vezetője. Itt is valószínűsíthetőek a gazdasági érdekek. Legutóbbi iráni útja azért is kavart akkora hullámokat, mert találkozott a holokauszttagadó teheráni elnökkel. Az SPD Bundestag-frakciójában többen kínosnak találták a fellépését, ezért a találkozó lemondására kérték.