A baloldali tolerancia határai

A Frankfurter Allgemeine Zeitung írásából kiderül, hogy a radikális német baloldal konzervatív-mentes övezetekben ünnepli május 1-jét. A Die Presse beszámol az osztrák munkanélküliség történelmi emelkedéséről.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilap internetes kiadása Negyedével több munkanélküli áprilisban Ausztriában című cikkében elemzi a gazdasági válság hatásait az alpesi köztársaságra. 2009 áprilisában 258 240 személynek nem volt munkája Ausztriában, ami negyedével több, mint 2008 áprilisában. Ez 7,1 százalékos munkanélküliséget jelent, ami ugyanakkor némi javulást jelent a márciusi 7,5 százalékos aránnyal szemben. Az enyhe javulás miatt április végén 53 166-an (+25,9 százalék) voltak állás nélkül. Amennyiben hozzászámítják a továbbképzésen található személyeket, akkor április végén 322 409-an voltak munka nélkül. Ami 2008 áprilisával szemben 24,2 százalékos, vagyis 62 871 személyes emelkedést jelent. Különösen megemelkedett a munkanélküliség a fiatalok körében, 34,2 százalékkal nőtt az elmúlt egy esztendőben. Szintén a vesztesek közé tartoznak a férfiak is, ők a munkanélküliség 37,3 százalékos növekedésével sokkal rosszabbul jártak, mint a nők, ahol a foglalkoztatottak száma „csak” 13,4 százalékkal emelkedett. A betöltetlen állások száma áprilisban 27 440-nel, 33,1 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt és a gyakorlatban nem változott márciushoz képest.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Martin Otto Kié a május 1-je? című cikkében foglalkozik a baloldali tolerancia határaival. Kurt Wansner a berlini CDU politikusa ügyintéző volt az építésügyi hatóságnál. 1995 óta ül a városházán az 1947-ben született Wansner. Most Wansner egy ötletével magára vonta a közfigyelmet. A 62 éves a május 1-jei kreuzbergi úgynevezett Myfesten egy CDU-s napernyőt kívánt kinyitni – s ezzel békésen demonstrálni. A Myfest 2003. május 1-je óta a Kottbusser Tornál megrendezett utcai rendezvény. Ez nem kifejezetten a rituális randalírozás ellenrendezvénye, melyet ugyanitt és ugyanott az úgynevezett autonómok rendeznek. Fordítva szinte nem lenne fair, az egész rendezvényt csak a randalírozás keretprogramjaként felfogni. A szervezők rendezvényüket úgy hirdették: „Hangosak vagyunk. Halkak vagyunk.” Majd következik a „Baloldaliak vagyunk”, melynek nem az a párja, hogy jobboldaliak vagyunk, hanem az a nyilatkozat, hogy „Megvetünk és gyűlölünk minden fasisztát és nacionalistát”.

A szélsőbaloldaliak már csak taktikai okokból is megtűrik a Myfestet, és közös ünnepléssel kívánják területüket megvédeni. De a türelmüknek van határa: az általuk már kinyilvánított fasizmus-elmélet szerint a CDU politikusai és a konzervatívok Kreuzbergben nem kívánatosak. Egy demokratikus jogállamban a demonstrációról a rendőrség dönt. A berlini rendőrkapitány nem engedélyezte Wansner konzervatív happeningjét, mondván, nem tudják garantálni a biztonságát. Wansner ennek ellenére egy német zászlóval kívánt demonstrálni az Oranienstrasson; a jogászok ebben az esetben „spontán demonstrációról” beszélnek.

Wansner CDU-ja talán nem annak megtestesítője, amit más kerületekben a kereszténydemokraták modern nagyvárosi pártfogalma alatt értenek. Ez azonban tisztán ízlés kérdése. A képviselőt, akit a Tagesspiegel keményvonalasként emleget, elsősorban egy olyan tisztamúltú polgár, aki élni kívánt egyik alkotmányos jogával. Valójában mi szól egy napernyő felállítása ellen, melyen egy demokratikus párt logója látható? Az úgynevezett Brokdorf-döntés – a brokdorfi atomerőmű elleni tiltakozási hullám – kapcsán meghozott határozatában az alkotmánybírság úgy döntött, hogy az erőszakos ellentüntetők miatt nem lehet korlátozni a békés demonstrációra vonatkozó alapvető jogot.

Ebből az ítéletből jelenleg szélsőjobboldali pártok profitálnak. Egyáltalán nem érti Wansner kezdeményezését Benedikt Lux zöldpárti képviselőtársa. „Wansner mártírként kíván meghalni” – magyarázta a joggyakornok. Ezt nem kell kommentálni, ez már nem vicces, hanem cinikus vállrándítással történő tudomásulvétele az illegális politikai erőszaknak, melyhez kevéssé demokratikusnak nevezhető káröröm csatlakozik. Milyen veszélyt jelenthet egy fegyvertelen, 62 éves férfi a sokkal fiatalabb, komoly tüntetéstapasztalattal rendelkező autonómokra? Mindenre kész önjelölt politikai mártírból már van éppen elég a világon. Wansner úr, aki csak egyik alapjogát szeretné gyakorolni, biztosan nem ilyen. S ez a demokráciában nem végződhet mártíriummal.