Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)
A konzervatív német napilapban Oliver Georgi A gazdagok pénzét akarjuk című cikkében nyújt bepillantást Oskar Lafontaine Saar-vidéki tartományi választási kampányába. Az igazságosabb társadalomhoz vezető úton nem lehet megkerülni Victor Hugot. „Semmi sem olyan hatalmas, mint egy eszme, aminek eljött az ideje” – áll a plakátokon.
Ha Oskar Lafontaine megérkezik, az alig valakit hagy hidegen Burbachban, Saarbrücken egyik problémás negyedében, ahol egymást érik az olcsó boltok, és a munkanélküliség talán itt a legmagasabb. Lafontaine szinte kizárólag másokról beszél, Franz Münteferingről (SPD) és Renate Künastról (zöldek) mint bűnözőkről szól, akik a megszorításért felelősek. „Sohasem hittem, hogy régi pártom (1995-1999 között az SPD elnöke volt – a szerk.) az egyik béremelés nélküli megállapodást a másik után fogja megkötni” – kiáltja, hozzátéve: „az SPD már nem bírhatja a bizalmatokat”. Üzenetei világosak: többek között a segélyek csökkentését és magasabb minimálbért követel.
Tages-Anzeiger (Tagesanzeiger.ch)
A baloldali zürichi napilapban Christine D’Anna-Huber Ivica Petrusic Andreas Glarnerként jobb svájci lenne? című cikkében ismertet egy figyelemre méltó kezdeményezést. „Mi lenne, ha Petrusicot Glarnernek hívnák?” – ezzel a szlogennel kampányolt a Secondos Plus aargaui szekciója, amely egy pártok feletti, bevándorlókat képviselő egyesület. A legutóbbi, márciusi, aargaui kantontanácsi választásokon felvetett javaslatával hatalmas vitát gerjesztett. „Lényegében azt a kérdést tettük fel: vajon a honosítottaknak nagyobb esélye lenne-e a politikában, ha nevük illeszkedne az ország kulturális környezetéhez, ami most éppúgy, mint származási országukban, szintén része az identitásuknak?” – magyarázta Ivica Petrusic, a Secondos Plus aargaui vezetője és az aargaui önkormányzat szocialista tagja.
A kérdés sokakat megérintett: Petrusic a svájciak és a bevándorlók köréből heves támogató és elutasító leveleket kapott. „Sohasem fogom az integráció kérdését egyedül a névre korlátozni, egy azonban biztos: egy globalizált világban az eltérő kulturális és szociális hátterű emberek együttélése az egyik legnagyobb politikai kihívás. Ezért nagy szükség van egy alapos és differenciált vitára” – mondta.
Petrusic 1977-ben a közép-boszniai Travnikban horvátként született, majd 14 évesen családegyesítés keretében érkezett Svájcba, ahol apja építőmunkásként dolgozott. Még a koszovói háború előtt érkezett, s az iskolában nem érezte, hogy a neve miatt diszkriminálták volna. „A Balkán-vita és az az időszak, amikor az i-s nevekhez automatikusan negatív képek kapcsolódtak, éppen akkor kezdődött” – nyilatkozta Petrusic.
Petrusic sohasem a nevén keresztül határozná meg önmagát, ami ismét a család történetéből válik érthetővé: „Voltunk ottománok, tartoztunk az Osztrák–Magyar Monarchiához, majd a horvátok, szerbek és szlovének királyságához, végül a kommunisták megváltoztatták a családnevét. A tipikus közép-boszniai kettős névből, a Petrusic-Sirovicból a balkáni tucatnév, Petrusic lett. Ő Petrusic névvel nőtt fel, ezért meg kívánja őrizni még akkor is, ha a névmódosítás lehetőségét elvben támogatja. A név az övé, s azé, akivé ő vált: egy külföldi gyökerekkel rendelkező svájcié, „aki integrálódott, de beleszólási jogot kér”. Ellentétben apjával, akit vendégmunkásként épphogy megtűrtek az erdőszéli barakkban.
origo.hu
Orbán Viktor a diplomáciai csúcsról: Mindenki úgy megy innen el, hogy egy nagy népnél járt
