A bevándorlók nevéről vitatkoznak Svájcban

A Tages-Anzeiger arról tudósít, hogy a bevándorlók neveinek „svájciasítása” heves vitákat szül. A Frankfurter Allgemeine Zeitung Oskar Lafontaine Saar-vidéki kampányfellépésének hangulatát idézi.

2009. 05. 23. 8:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)

A konzervatív német napilapban Oliver Georgi A gazdagok pénzét akarjuk című cikkében nyújt bepillantást Oskar Lafontaine Saar-vidéki tartományi választási kampányába. Az igazságosabb társadalomhoz vezető úton nem lehet megkerülni Victor Hugot. „Semmi sem olyan hatalmas, mint egy eszme, aminek eljött az ideje” – áll a plakátokon.

Ha Oskar Lafontaine megérkezik, az alig valakit hagy hidegen Burbachban, Saarbrücken egyik problémás negyedében, ahol egymást érik az olcsó boltok, és a munkanélküliség talán itt a legmagasabb. Lafontaine szinte kizárólag másokról beszél, Franz Münteferingről (SPD) és Renate Künastról (zöldek) mint bűnözőkről szól, akik a megszorításért felelősek. „Sohasem hittem, hogy régi pártom (1995-1999 között az SPD elnöke volt – a szerk.) az egyik béremelés nélküli megállapodást a másik után fogja megkötni” – kiáltja, hozzátéve: „az SPD már nem bírhatja a bizalmatokat”. Üzenetei világosak: többek között a segélyek csökkentését és magasabb minimálbért követel.

Tages-Anzeiger (Tagesanzeiger.ch)

A baloldali zürichi napilapban Christine D’Anna-Huber Ivica Petrusic Andreas Glarnerként jobb svájci lenne? című cikkében ismertet egy figyelemre méltó kezdeményezést. „Mi lenne, ha Petrusicot Glarnernek hívnák?” – ezzel a szlogennel kampányolt a Secondos Plus aargaui szekciója, amely egy pártok feletti, bevándorlókat képviselő egyesület. A legutóbbi, márciusi, aargaui kantontanácsi választásokon felvetett javaslatával hatalmas vitát gerjesztett. „Lényegében azt a kérdést tettük fel: vajon a honosítottaknak nagyobb esélye lenne-e a politikában, ha nevük illeszkedne az ország kulturális környezetéhez, ami most éppúgy, mint származási országukban, szintén része az identitásuknak?” – magyarázta Ivica Petrusic, a Secondos Plus aargaui vezetője és az aargaui önkormányzat szocialista tagja.

A kérdés sokakat megérintett: Petrusic a svájciak és a bevándorlók köréből heves támogató és elutasító leveleket kapott. „Sohasem fogom az integráció kérdését egyedül a névre korlátozni, egy azonban biztos: egy globalizált világban az eltérő kulturális és szociális hátterű emberek együttélése az egyik legnagyobb politikai kihívás. Ezért nagy szükség van egy alapos és differenciált vitára” – mondta.

Petrusic 1977-ben a közép-boszniai Travnikban horvátként született, majd 14 évesen családegyesítés keretében érkezett Svájcba, ahol apja építőmunkásként dolgozott. Még a koszovói háború előtt érkezett, s az iskolában nem érezte, hogy a neve miatt diszkriminálták volna. „A Balkán-vita és az az időszak, amikor az i-s nevekhez automatikusan negatív képek kapcsolódtak, éppen akkor kezdődött” – nyilatkozta Petrusic.

Petrusic sohasem a nevén keresztül határozná meg önmagát, ami ismét a család történetéből válik érthetővé: „Voltunk ottománok, tartoztunk az Osztrák–Magyar Monarchiához, majd a horvátok, szerbek és szlovének királyságához, végül a kommunisták megváltoztatták a családnevét. A tipikus közép-boszniai kettős névből, a Petrusic-Sirovicból a balkáni tucatnév, Petrusic lett. Ő Petrusic névvel nőtt fel, ezért meg kívánja őrizni még akkor is, ha a névmódosítás lehetőségét elvben támogatja. A név az övé, s azé, akivé ő vált: egy külföldi gyökerekkel rendelkező svájcié, „aki integrálódott, de beleszólási jogot kér”. Ellentétben apjával, akit vendégmunkásként épphogy megtűrtek az erdőszéli barakkban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.