Akárhogyan is, de ez természetes gazdasági „adottság”, amelyen csak lassan lehet változtatni a jövőben. Ugyanakkor a magyar gazdaság egyoldalú függőségéről időről időre lehet vitázni, a kérdés aktuálisabb, mint valaha. Jelenleg azért aktuális a felvetés, mert legfőbb exportpiacunk, Németország (és vele együtt az európai gazdaság is) gyengén muzsikál. Ám ennél is lényegesebb dolog, hogy mit termel a magyar gazdaság: autóalkatrészeket ugyanis nem tudunk majd fejlődő országokba „küldeni”.

Jogos a kérdés: ezzel együtt „lőttek” nekünk is, legalábbis rövid-, vagy középtávon? Ugyanis nem lehet egy gazdaságot az egyik pillanatról a másik átállítani.

Azonban például a németeknek, elsősorban a saját gazdaságuk alakulása miatt, választ kell adniuk az alapkérdésekre. Az orosz–ukrán háború óta tartó negatív versenyképességi hatásokra, vagyis az olcsó energiától történő búcsúra hogyan reagálnak érdemben. A folyamatban lévő technológiai átállás okozta kihívásokra tudják-e választ? Mi lesz az elbocsátásokkal és a gyárbezárásokkal? Nemsokára Németországban előre hozott választások lesznek, egészen pontosan 2025. február 23-án, és vélhetően az nyer, aki megtalálja a kiutat a magas energiaárak és a munkaerőköltség okozta dilemmára, vagy az állami beruházások beindítására. Az összes, a témával foglalkozó prognózis szerint a ciklikus tényezők egy év múlva vélhetően már támogatni tudják a magyar külkereskedelmet, addigra talán a német gazdaság is magához tér.

Természetesen nem kell lemondanunk a keleti nyitásról, s a keleti piacokról. Most azt tudjuk ebben a helyzetben megállapítani, mint hogy ázsiai befektetők érkeznek Magyarországra, akik a nyugat-európai, illetve a globális keresletet próbálják meg kielégíteni. Végeredményben ugyanazt a globális értékláncot szolgáljuk ki.

Ne rejtsük véka alá, hogy az utóbbi tíz évben a magyar külkereskedelem sikerének segítője volt az, hogy az import mérséklése és az export segítése céljából a forint lassan, de folyamatosan gyengült. A versenyképességünket ezzel segítettük, főleg azon környező országokkal szemben, amelyek beléptek az eurózónába vagy követték annak árfolyamát.

A magyar gazdasági kilátások kapcsán pedig az a lényeges, hogy a nemzetközi szervezet úgy látja: az idei 0,1 százalékos német gazdasági növekedést jövőre 1,4 százalékos, a korábbi évekhez képest viszonylag lendületes növekedés követheti. S ami számunkra ugyancsak fontos, hogy az euróövezetben a növekedés a mostani 0,7 százalékoshoz képest 2025-ben 1,3 százalékra gyorsulhat fel.

A fentieket összegezve mondhatjuk, hogy ha jelentősen nem is, de javultak Magyarország fő kereskedelmi partnereinek – eurózónás tagállamok, legfőképpen Németország – növekedési kilátásai, vagyis 2025-ben már külkereskedelmünk jelentős támasza lehet a gazdasági bővülésnek. Az alapdillema feloldásáról pedig annyit, hogy több lábon kell állni. Erről is szól a keleti nyitás, hogy ne legyünk kitéve a nyugat-európai keresletnek, hanem Keletre is tudjunk exportálni.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője