A kiképzőtábor parancsnoka, egy bizonyos Ahmed azzal a kéréssel kereste meg Fritz G.-t, a csoport későbbi vezetőjét, hogy merényleteket kövessenek el német politikusok ellen. Amint az a kihallgatási jegyzőkönyvekből kiderül, G. nem követte ezt a feladatot, mert egy politikus ellen végrehajtandó merényletet túl nehéznek tartott. G. a tárgyaláson elmondta: legitim célnak tartja a német politikusok ellen elkövetett merényletet, mert katonákat küldtek Afganisztánba, és más muzulmánok ellen viselt háborúban is részt vesznek. Ahmed nem adott konkrét feladatot és nem említett konkrét nevet, aki ellen a merényletet el kellett volna követni. Őket főként az érdekelte, hogy a tervezett merényletek számos amerikai áldozatot követeljenek. A legfiatalabb, 23 éves vádlott, Daniel S. a tárgyaláson ismertette az IJU struktúráját.
Eszerint a terrorszervezet 20-30 fős törzsszemélyzettel rendelkezik Pakisztánban, akik egymás között rádión tartják a kapcsolatot. Az IJU-ról korábban csak annyit tudott, hogy vallásháborút folytat az Egyesült Államok ellen, és korábban fegyveres összecsapásokat vívott a pakisztáni hadsereggel. Ennek ellenére Daniel S. hűségesküt tett Ahmednek és ehhez kötve érezte magát. Az IJU a lényegesen nagyobb Üzbegisztán Iszlám Mozgalmának (IBU) szakadár csoportja – mondta S. Tudomása szerint a csoportok között elsődlegesen vallási kérdésekben zajlott a vita. „A mudzsaheddin csoportok közötti ellenségeskedések Pakisztánban mindennaposak” – nyilatkozta. Normális, hogy a hittestvérek robbanószerrel elkövetett merényletekkel harcolnak egymás ellen. A kiképzőtábori tartózkodás végén Ahmed azt a feladatot adta neki, hogy menjen Németországba és ott segítsen egy csoport felépítésében – nyilatkozta S.
