Ratkó-díjat kapott Tóth Erzsébet

Nagy öröm az íróember számára, ha kiemelkedően tehetséges régi jó barátja részesül rangos elismerésben. Tóth Erzsébet József Attila-díjas író, költő, publicista kapta meg a Ratkó József-díjat a Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapítvány Kuratóriuma döntése szerint. A tizenöt esztendeje alapított trófeát az ország keleti feléhez kötődő, de alkotásaikkal a provincializmus fölé emelkedő, európai értékeket teremtő alkotókat jutalmazzák.

2009. 11. 16. 13:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Közgyűlés díját, a König Róbert grafikusművész által készített metszett oklevelet és a Kő Pál szobrászművész által készített plakettet november 12-én, Nyíregyházán adták át a kitüntetettnek. Az 1989-ben elhunyt Ratkó József költőről elnevezett irodalmi-művészeti díjjal eddig Balázs József írót, Nagy Gáspár költőt, Aczél Géza költőt, Szöllősi Zoltán költőt, Vári Fábián László költőt, képírót, néprajzkutatót és Elek Tibor kritikust, irodalomtörténészt, szerkesztőt tüntették ki.

Az idei díjazott, Tóth Erzsébet József Attila- és Arany János-díjas költő 1951-ben született Tatabányán, s nyolcéves koráig a szabolcsi kisvároshoz, Balkányhoz tartozó Perkedpusztán, nagyszüleinél szerezte meghatározó természeti tapasztalatait és emberi élményeit – áll a kuratórium közleményében. A dokumentum azt is megemlíti, hogy Tóth Erzsébet ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a szabolcsi Nagykállón halála előtt élt és alkotott Ratkó Józsefben nemcsak a költői, írói teljesítményt, de a közéleti példát, közösségi vállalások szereplőjét is mesterként tiszteli. E sorok írója is úgy érzi, méltóbb helyre aligha kerülhetett volna a rangos elismerés.

Tóth Erzsébet viszonylag ritkán megszólaló, súlyos szavú költő. Életútjának egyes szakaszaira nagyon is jellemző volt a kívülállás, olykor a hallgatás vállalása. Erkölcsi alapállása a nemzetért elkötelezett, közösségben, népben, nemzetben gondolkodó, krisztusi életelveket követő emberé. Az 1951. augusztus 28-án született költőnő anyakönyvi kivonatában Tatabánya szerepel születési helyeként, valójában dajkáló, felnőtt, érett költővé nevelő tája a Nyírség. A szabolcsi emberek nyílt szívű, hazáját szerető mentalitása kemény morális tartásából, közismerten jó szívéből, kedves egyéniségéből, de még a mindmáig megőrzött enyhe tájszólásából is lemérhető. Erős képzelőereje, metaforaalkotó fantáziája mellett jellemző még rá, hogy nagyon is két lábon áll a magyar földön, naprakészen követi a Kárpát–medence szívének dobbanását, s bizonyára gyakorlati érzékének fejlettsége, az egzakt tudományok iránti vonzódása tette lehetővé, hogy elvégezte a Budapesti Közgazdasági Egyetemet. Az 1980-as években a Magyar Diafilmgyártó Vállalat nyelvi lektora volt, több ízben volt szabadúszó, de gyakran dolgozott – ahogy jelenleg is – szerkesztőként, újságíróként. S néha közgazdászként aktívan is gyakorolta tanult szakmáját.

Az 1970-es években alapították meg a Csütörtök estiek társaságát, amelynek beltagjai voltak többek között Tóth Erzsébet, Lezsák Sándor és a korán elhunyt jó barátok: Szervác József, Banos János, Csajka Gábor Cyprian, Hideg Antal; de a társaság holdudvara, a baráti kör ennél jóval tágasabb volt. És hát olyan költők is tartoztak közéjük, akik ma már egészen más úton járnak. A Csütörtök estiek és barátaik csütörtökönként a Magyar Írószövetségben találkoztak, vállalták a nemzeti költészet legszebb hagyományainak továbbörökítését úgy, hogy a saját útjukon jártak. S vállalták a kései önálló kötetmegjelenést is, az őszinteség és a kívülállás keserű árát. Költői csillagképük horizontján Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor, Arany János, Németh László, Illyés Gyula, Nagy László, Kormos István, Lázár Ervin, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Sára Sándor, a Hetek (Raffai Sarolta, Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Ratkó József, Serfőző Simon) a Kilencek (Mezey Katalin, Győri László, Konczek József, Kovács István, Kiss Benedek, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassy József) életútja és életpéldája ragyogott és ragyog ma is.

Tóth Erzsébet időközben a példaképek rangjára emelkedett, nemcsak a bátorsága, hanem elsősorban a kötetei – többek között az Egy végtelen vers közepe, a Gyertyaszentelő, az Ismeretlen könnyű szívvel, a Rossz környék – színvonala miatt is. Művei gondolati szempontból egyrészt követik a példaképek költészetének filozófiáját, ugyanakkor tematikai szempontból tágasabb a világképük. A városi létezés jellegzetes élménykörei, a legújabb kor rosszízű, nyugtalanító, szorongással, félelemmel telített, negatív aurája is megmutatkozik benne. A költőnő formai szempontból egyedi módon teremti újjá a nagylélegzetű szabadvers alapképletét, ugyanakkor egészen rejtett formában visszatér költeményeibe a kötött forma is, rendhagyó, a gondolat és az élő beszéd ritmusának megfelelő módon. Életműve műfaji szempontból is gazdagodott a költői publicisztikákkal, karcolatokkal, különleges újságcikkekkel, amelyek a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban láttak napvilágot. Szívből gratulálunk a költőnőnek a díjhoz, amelyet a névadó, Ratkó József is örömmel nyugtáz Isten birodalmában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.