Az önmagukra hagyott piacok önpusztításra képesek

Az önmagukra hagyott piacok nem minden esetben korrigálják és szabályozzák saját magukat, viszont időről időre önpusztításra képesek – mondta pénteken a brit kormányfő.

Gordon Brown a „Haladó kormányzás” nevű, a brit Munkáspárt és több nagy külföldi balközép párt vezetőinek, illetve nemzetközi intézmények szakértőinek részvételével összehívott londoni értekezleten kijelentette: a jobboldal azt a mítoszt terjeszti „médiabeli barátai segítségével”, hogy az elmúlt időszak pénzügyi válságát a kormányok okozták, és a kormányzati költekezés csak meghosszabbítja a válságot.

A pénzügyi válságot azonban egyértelműen a „szabadjára engedett piac” okozta, amely „berobbant”, és ennek a növekedés is áldozatául esett – mondta a brit kormányfő. Hozzátette: az elmúlt két évben „lelepleződött a szabadpiaci fundamentalizmus”, és megsemmisült az a felfogás, hogy még a rosszul működő magánszektor is mindig jobb, mint a jól működő állami szektor.

Brown szerint globális megoldásra, közös tőke- és likviditás-szabályozásra, közös felügyeleti szabványokra, a banki jutalmazás közös szabályozására van szükség, és közösen kell áttekinteni azt is, hogy „a bankok milyen hozzájárulást nyújthatnak a társadalomnak”. Ez utóbbival kapcsolatban elmondta: London már tárgyal a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és más kormányokkal egy olyan globális illetékről, amellyel „a globális bankok szolgálhatnák a közérdeket”.

Az ötletet – a globális pénzügyi tranzakciók megadóztatásának formájában – a munkáspárti brit kormány már korábban is felvetette, legutóbb a legnagyobb fejlett ipari és fejlődő országok, valamint az EU alkotta G20-csoport múlt őszi skóciai tanácskozásán.

A Húszak pénzügyminisztereinek és jegybankárainak novemberi értekezletén Brown – a bankok életben tartására fordított hatalmas költségvetési összegekre utalva – kijelentette: a társadalom számára elfogadhatatlan, hogy „ha a pénzügyi szektor jól működik, annak hozadékából csak kevesek részesülnek, a csőd költségeit azonban mindenki kénytelen viselni”.

Éppen ezért meg kell vitatni „valamiféle biztosítási díj” kivetését a rendszerszintű kockázatok ellensúlyozására, és a megoldási lehetőségek között szerepelhet, hogy bizonyos illeték terhelje a globális pénzügyi tranzakciókat – mondta a brit kormányfő.

Brown a mostani rendezvényen kijelentette: reméli, hogy minderről sikerül egyezségre jutni a következő hónapokban, a nyolc vezető ipari hatalom (G8), illetve a G20 tervezett kanadai és dél-koreai tanácskozásain. A miniszterelnök szerint két lehetőség van: a kormányok együttműködnek ezekben a kérdésekben, vagy a „szabadjára engedett piac ismét cserben hagy bennünket”.

A brit kormányfő hitet tett a költségvetési gazdaságösztönzés idei folytatása mellett, mondván: e nélkül az a kockázat fenyeget, hogy a gazdaságok – amelyek fellendülése épphogy elkezdődött – visszasüllyednek a recesszióba.

Brown felidézte többtucatnyi neves közgazdász – köztük Nobel-díjasok – felhívását, amelyet a pénteki Financial Times közölt, és amelyben az áll, hogy a robusztus gazdasági növekedés helyreállítását kell kitűzni elsődleges fontosságú célként.

A londoni gazdasági napilapban pénteken két külön nyílt levél is megjelent, és mindkettőnek az volt a központi eleme, hogy nem szabad erőltetni a hatalmas brit államháztartási hiány mielőbbi csökkentését, mert ez visszasodorhatja a brit gazdaságot a recesszióba.

Mindkét levél kritikai válasz a The Sunday Times című tekintélyes vasárnapi brit lap múlt hétvégi kiadásában közölt, szintén neves gazdasági szakértők által írt felhívásra. Ennek szerzői szerint a font megingásához és a brit gazdaságpolitikába vetett piaci bizalom elvesztéséhez vezethet a hiteles középtávú államháztartási konszolidáció tervének hiánya, és e kockázatok minimálisra csökkentése végett a brit kormány terveiben szereplő ütemnél gyorsabb, már az idén elkezdődő hiánycsökkentésre van szükség.

A csillagászati összegű gazdaságösztönző és banki tőkepótló intézkedések nyomán a hazai össztermékhez mért brit államháztartási hiány a kormány előrejelzése szerint is eléri a 12,6 százalékot az idei pénzügyi évben. Ez 178 milliárd font (55 ezer milliárd forint) éves nettó államháztartási hiteligénynek felelne meg, és a modern brit gazdaságtörténet legnagyobb deficitje lenne.

(MTI)