
Öt súlycsoport királya lett
Profi debütálására 1977. február 5-én került sor. Menedzsmentje élére a legendás edzőt, Angelo Dundee-t, Muhammad Ali korábbi trénerét fogadta meg, ami az egyik legjobb döntésnek bizonyult. Leonard nemcsak a ringben volt zseni, hanem az üzleti életben is: ő lett az első olyan ökölvívó, aki pusztán a meccspénzekből több mint 100 millió dollárt keresett pályafutása során, ezzel örökre megváltoztatva a profi boksz gazdasági szerkezetét.
Káprázatos gyorsaságának, kombinációs készségének és showman karakterének köszönhetően a televíziós társaságok kedvence lett. Sorra nyerte a meccseit, míg végül 1979-ben, egy emlékezetes, magas szintű technikai csatában a 15. menetben technikai KO-val legyőzte Wilfred Benítezt, megszerezve a WBC váltósúlyú világbajnoki övét. Ez a győzelem indította el őt azon az úton, amelynek során végül öt különböző súlycsoportban
- váltósúly,
- nagyváltósúly,
- középsúly,
- nagyközépsúly
- félnehézsúly
szerzett világbajnoki címet.
Az 1980-as években az „Évtized Bokszolójának” választották, míg a Ring Magazin 1979-ben és 1981-ben az Év Harcosának választotta. 1981-ben a Sports Illustrated az Év sportolójának választotta, 2002-ben a Ring Magazintól újabb elismerést kapott, hiszen Leonardot az elmúlt 80 év legnagyobb bokszolói közé választották.

A legnagyobb csaták és rivalizálások
Leonard pályafutását a korszak többi zsenijével vívott, epikus küzdelmei tették halhatatlanná. A „Négy Király” – Leonard, Roberto Duran, Thomas Hearns és Marvin Hagler – egymás elleni meccsei jelentik a modern ökölvívás csúcspontját. Nem árt megjegyezni, hogy valamennyien bokszoltak egymással, és Leonard volt az egyetlen, aki képes volt legyőzni a másik három világklasszist.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!