Gondban lehetnek az ausztrál földművesek

Az elkövetkező évtizedekben a súlyosbodó vízhiány keresztülhúzhatja azokat a földműveléssel kapcsolatos terveket, amelyek Észak-Ausztráliát az ország és Ázsia új éléskamrájává fejlesztenék - derül ki egy friss kutatásból.

Az ausztrál kormány megbízásából készült, hétfőn közzétett tanulmány szerint igaz ugyan, hogy egyelőre nagy mennyiségű eső hullik a területre, azonban ennek 65 százaléka elpárolog, 20 százaléka a folyókba kerül, s csak 15 százaléka pótolja a felszín alatti vízkészletet. A csapadék időbeli eloszlása sem eléggé egyenletes: szinte az összes eső november és április között hullik le, alig van folyó, amelyikben egész évben víz lenne. A klímaváltozás ráadásul a következő két évtizedben feltehetően szárazabbá és melegebbé is teszi a Top End-nek nevezett régiót – figyelmeztetnek a tudósok. Ausztrália északi részének mezőgazdasági fejlesztése már régóta napirenden van. A tervek szerint az itteni földművelési beruházások pótolnák az egyre komolyabb aszályok sújtotta déli farmok kieső termelését.

A tanulmány a mezőgazdasággal ellentétben ugyanakkor kedvezően értékeli az északi bányászati boom folytatódásának esélyeit. A világ legnagyobb bányászati cégei közé tartozó Rio Tinto és BHP Billiton is aktív a területen, amelynek ásványkincseit a többi között a rohamosan fejlődő Kína vásárolja meg. A kutatás szerint a növekvő bányászati szektor akár a régióban élők kétharmadának is munkát adhat 2030-ig. A jelentés ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a víz és a képzett munkaerő hiánya ebben a szektorban is nehézségeket okozhat. Szintén kedvezően ítélik meg a kutatók a kisléptékű, mozaikszerű mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés fejlődési esélyeit. A főleg ázsiai élőállat-exportra termelő szarvasmarha-tenyésztés kibocsátása akár meg is duplázódhat 2030-ig – olvasható a jelentésben.

Észak-Ausztrália bonyolítja le az ország élőmarha-exportjának 80 százalékát, mintegy 346 millió dolláros (69 milliárd forintos) éves forgalommal. A Top End mezőgazdasági termelésének bruttó értéke a jelentés szerint kedvező esetben 40 százalékkal nőhet 2030-ig a 2000-es szinthez képest. A bővülő termelést az állati és növényi fehérjék iránti belföldi és ázsiai kereslet növekedése teszi lehetővé.

(MTI)