Lengyel László amellett, hogy kandidátus, szapora közíró, könyvíró, cikkíró, tévés vitavendég, madárjós, béljós és Orbán-jós. Ez a férfi Cassandra számlálatlan gyártja politikai jóslatait, de mire a hívei elhinnék, kiderül, szinte soha nem jönnek be a nagy ívű látomások, vagy azok ellenkezője valósul meg. Az 1998-as választások előtt a Fideszt bukottnak és esélytelennek ítélte: „haiderizálódó, földre gyűrt párt”, amely a Bokros-csomag miatt populista és antiliberális lett, elvesztve européer jellegét. Debreczeni Józsefnél némileg magyarázható az eszelős Orbán-ellenesség. Lengyel heves és egyáltalán nem titkolt Orbán-gyűlölete sokkal több fejtörést okoz az olvasónak, amikor „largo assai” átküzdi magát a legújabb Lengyel-féle orbáni kátrányiszapon.
Híre jár, hogy annak idején felajánlkozott, teázna Antall Józsefnél, hogy megbeszéljék, adna neki titokban tanácsokat. A miniszterelnök elutasította: teázni szívesen, de a tanácsaiból nem kér. Lehet, hogy Lengyel is sértett ember? Merthogy Antall nem titkolt kedvence a rakoncátlankodó, körmét próbálgató Orbán Viktor volt? És ez mély sebet ejtett a hiú férfiúban? Lehet, hogy a függetlenségükkel kérkedő politológusok, közírók mind sértett emberek, akik bugyborékoló ellenszenvüket az objektivitás cukormázzal bevont selyempapírjába csomagolják? Csak ha megnyaljuk a papírt, érezni meg az epét mint alapízt.
(Magyar Nemzet, 2010. február 24.)
origo.hu
Ezt elkapták a zsaruk: minden autós álma vált valóra – videó
