Fehér Béla – Szilvakék paradicsom: Vulkán Pomázon

Penészt, a sógoromat meghívtuk disznótoros vacsorára. Leesett az álla, amikor meglátta az udvar közepére épített márványkandallót, a fára szegezve pedig az Arcimboldo-festményt. Az asszony alumínium herendi tálon hozta a főtt fejhúst. Ráadásul orosz reneszánsz evőeszközzel terítettünk, a kanalakat Sztálin fáraó személyi titkára tervezte a börtönben. Penész csak akkor nyugodott meg, amikor megtudta, hogy kaptam százmillió forint végkielégítést a hentesboltban, ahonnan három hónapi munkaviszony után kirúgtak, amikor kiderült, hogy lopom a levescsontot. Pedig nincs is szükségem pénzre!

Ica fedőnevű élettársam kilencvenötben örökölt egy hátizsáknyi kárpótlási jegyet, az egészet elcseréltük benzinkútra, vettünk hozzá radioaktívhulladék-temetőt és hétszáz tonna faszenet. Az asszony kezet emelt rám a vágódeszkával, hogy minek nekünk faszén? Tíz percen túl gyógyultam, de azért letéptem az arcát, még így is maradt neki három! Elmagyaráztam, mi a pálya, kifehérítjük a faszenet és egy az egyben eladjuk kandallófának. Én találtam ki a faszőkítést, na! Anyagilag nagyot kaszáltunk, vettem a kis Rolandkámnak bobcat harckocsit meg Khadafi-egyenruhát, ne tréfálkozzanak vele felhőtlenül a kis barátai. Álmomban is üzletben gondolkodom. Ica tudott eladó hegyet Pomáz mellett. Rádumált, vegyük meg, hegyünk még nem volt, a tűzhányóban pénz szunnyad! Némi gödör kell a tetejére, egymást váltva éjjel-nappal tüzelünk benne, néha felrobbantunk egy-két pb-gázpalackot, ott a vulkán, örvendjetek! Tódul a süket nép, csenget a kassza a hegy lábánál. Gondoltam, még jetit is felküldök, a sógorom új felesége kiköpött jeti, ha megborotválkozik.

Erre azt mondja az Ica, ne tűzhánnyunk, a füstre kijön az APEH, legyen a hegyen nyolccsillagos gyerektábor! Én leszek a táborvezető, őrnagyi rangban. Büdösbogár, az üzlettársam hét megyében gyűjti naponta a moslékot, teljes ellátás adunk, a full extrára buknak a szülők. Véletlenül van nálam a pincében harminc szudáni katonai elhárítási sátor, ezeket felverjük, ne ázzanak a kis köcsögök. Nappal lefoglalom őket, éjszaka szabadfoglalkozás. Ébresztő hatkor. Reggeli cseresznyepálinka, vegyes pörkölt, aztán bodzagyűjtés. Fejenként száz lepedőt nyalok fel a táborozásért, de a csávók is dúsgazdagon mennek el tőlem, használt Suzukival, plusz tetőcsomagtartó, celebmatrica, új csengőhang. Győzteseket nevelek! Legyen akaraterejük, legyen pénzük! Nagyjából összeállt a program. Lesz guminőfelfújó verseny, lányoknak gumicsávó, bradpitt modell. Vagy beledöglenek, vagy eldobják a büdös bagót egy-két órára! Bankjegyautomata-kitépés preparált falból, felvontatása a hegytetőre kerékpárral. Ezt nevezem én testnevelésnek, nem a videónézést! Kézügyességük sincs a srácoknak, nálam ez is ott van a nevelési tervben. Rasszista bábuk faragása keményfából. Ezeket művészileg kiállítjuk a konyhasátorban, bárki vásárolhat belőle, tábori felárral. Délutánonként fotószakkör: politikusok lefényképezése parizerevés közben. Aztán kis tenderbontó, kóbor EU-pénzek villámgyors eltüntetése, színes fémek felismerése sötétben. Vizünk sajnos nincs, de az Ica féltestvére tud hamuzsírból szemelt rizlinget készíteni, lehet, hogy palackozzuk.

A kultúrára mázsás súlyt fektetek. A filmművészet legjavából válogatok a kis csőgörényeknek, legyen valami fogalmuk erkölcsről, emberi érzésekről. Eredeti hanggal van meg a Boncmester reggelije és az Önkéntes akasztás. Aztán ott a Kopogtat a döggyalázó, a vak bostoni liftes leheletfinom lélekrajza, és a kedvencem, A zenekar szadistája, abban van az a csodálatos jelenet, amikor a hangyabolyon megerőszakolt csellótanárnő bosszúból felgyújtja a látványpékséget.

A táborban tíznapos turnusok lesznek, utolsó este tábortűz, petárdázás, itt a mobil, hol a mobil játék, és próbatüntetés a meghatott szülők jelenlétében. Hát, valahogy így…

Magyar Nemzet, 2010. március 17.