A fecskéknek először is meg kell keresniük a sárgyűjtő helyeket, ahol hozzájutnak a fészek anyagához, innen a csőrükkel ki kell termelniük, meg kell formálniuk, majd a szájukban egyesével a költőhelyre kell szállítaniuk a sárgolyókat. Ott ezeket először is vízszintesen fel kell fogatniuk a falra – ez lesz a fészek alapja –, majd ha ez kellően tart, erre kell rétegenként felfalazniuk a fészekcsészét. Mindeközben táplálkozniuk is kell, így pótolva a vonulási, majd az udvarlási és fészeképítési kondícióvesztést.
A műfészkek kihelyezésével pótolhatjuk azokat a hiányosságokat, amelyeket megváltozott környezetünk okoz. A legfontosabb szempont, hogy a hely megválasztásakor és a felhelyezéskor vegyük figyelembe a két faj sajátos, egymástól eltérő fészekhelyigényét.
A füstifecske-műfészek
A füstifecskék fészkei felülről nyitottak, a létfontosságú esővédelmet biztosító tető és a fészek pereme között legalább 5-10 centiméteres rés van, de akár több méter távolság is lehet. Mivel a füstifecskék fészkei felülről nyitottak, ez a faj nagyobb szabadságot élvez a fészkelőhelyek kiválasztásánál, ezért képesek istállókban, épületek belsejében akár mélyen a tető síkja alatt fészkelni.
A molnárfecske-műfészek
A molnárfecskék felülről zárt műfészket építenek, melyen csak egy kis bebúvónyílást hagynak a madarak. A fészkek teteje azonban nem sárból készül, ezt az eső ellen védő anyag – az ember előtti időkben sziklák, ma már szinte kizárólag az épületeink – vízszinteshez közeli felülete adja. Ezt a követelményt okvetlenül vegyük figyelembe, amikor műfészkeket helyezünk ki ennek a fajnak.
(Objektív Hírügynökség)
A Tisza napirendre vett adójavaslata Nyugaton már kuka















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!