Árja Akciócsoport: Nagy-Britanniát elfoglalták a zsidók

Tizenéves terroristát tartóztattak le Angliában – írja a BBC. A tizenkilenc éves Nicky Davison a fehér faj felsőbbrendűsége nevében gyilkolt volna, lakásán halálos mérget találtak a rendőrök. A rendőrök munkáját nehezíti az arizonai bevándorlási törvény? – teszi fel a kérdést a Washington Post. Az amerikai lap szerint a rendelkezés felesleges munkával köti le a hatóságot, ráadásul az elfogott bevándorlók elhelyezése sem megoldott.

BBC (bbc.co.uk )

Tizenéves terroristát tartóztattak le Angliában – írja a BBC. A tizenkilenc éves Nicky Davison a fehér faj felsőbbrendűsége nevében gyilkolt volna, lakásán halálos mérget találtak a rendőrök.

A Newcastle-i Koronabíróság tárgyalásán az is kiderült, Davison apjával együtt az Árja Akciócsoport nevű szélsőséges szervezet alapítói közé tartozott, mely a kormányzat megdöntését tűzte ki céljául. A fiú és apja közösen regisztrálták és működtetették a csoport weboldalát is. A tinédzser apja bevallotta, terrorcselekményre készültek, ebből a célból állították elő a ricint is, mely a világ egyik legmérgezőbb anyaga.

Az „akciócsoport” a cionisták által megszállt kormányzat ellen lépett volna fel, tagjai szentül hitték, Nagy-Britanniát elfoglalták a zsidók. Az összeesküvők nem álltak meg a szavaknál: a rendőrségi razzia több ezer oldalnyi bombák, detonátorok és fegyverek összeállítását és kezelését taglaló könyveket talált a családi számítógépen, köztük a „Szegény ember James Bondja” és az „Anarchista szakácskönyv” címűeket.

A fiú a bíróságon azt vallotta, nincs tudomása a dokumentumokról, azokat valószínűleg valamelyik „rosszakarója” helyezte el a számítógépen – a weboldalon ugyanakkor arról ír, „kész meghalni” az ügy érdekében. Davison azzal védekezik, mára „undorítják” korábbi neonáci nézetei, melyeket egyébként is csak rasszista apja kedvéért vallott magáénak.

Az ügyben nyomozó detektív elismerte, az apa valóban igen rossz hatással lehetett fiára, ez azonban nem mentség: „Nicky önmaga hozta döntéseit, ráadásul az egyszerű részvételnél jóval tovább ment” – mondta Neil Malkin, majd hozzátette, a házban talált eszközök igen aggasztó jelek arra nézve, mi lett volna a csoport következő lépése.

Az Árja Akciócsoport tagjai az interneten keresztül tartották a kapcsolatot, kódneveket használva erőszakos nézeteik megvitatására. A rendőrség szerint ugyan a terveik még kezdeti szakaszban voltak, nem kétséges, hogy ha nem csapnak le rájuk, előbb-utóbb léptek volna.

The Washington Post (washingtonpost.com)

A rendőrök munkáját nehezíti az arizonai bevándorlási törvény? – teszi fel a kérdést a Washington Post. Az amerikai lap szerint a rendelkezés felesleges munkával köti le a hatóságot, ráadásul az elfogott bevándorlók elhelyezése sem megoldott.

„Egyszerűen nem érünk rá” – mondja Russ Charlton őrmester, Tucson rendőri erejének tagja az új parancsról, mely kötelezővé teszi minden illegális bevándorló-gyanús egyén papírjainak ellenőrzését. „Nincs ennyi emberünk az utcán. Egyébként is, ha valaki nem tesz semmi rosszat, akkor nekünk nem tűnik fel. Miért állítanánk meg?”

A törvény támogatói szerint – melyek közt rendőrségi szervezetek is megtalálhatók – a szabályozás segíthet megfékezni az állam így is majdnem 500 ezer fős bevándorló-populációjának tovább növekedését. Az ellenzők azonban faji alapú diszkriminációt látnak a dolog mögött. A rendőrség könnyen középen találhatja magát. „Akármit is teszünk, mi leszünk a hibásak” – mondja Tucson rendőrkapitánya, Roberto A. Villaseñor – a törvény ugyanis lehetőséget ad a rendőrség beperlésére, ha a polgárok úgy gondolják, az nem tartatja be a szabályozást. A főrendőr elmondása szerint már a törvény hatályba lépésének másnapján állampolgári hívások tucatjai özönlötték el a kapitányságot. „Itt áll egy rakás mexikói a sarkon. Jöjjenek, ellenőrizzék őket” – Villaseñor szerint többségében ilyen minőségben.

A rendőrkapitány egyébként sincs kibékülve a törvénnyel: túl sok benne a homályos pont. „Egész Arizonában nincs olyan ember, aki képes lenne megmondani, hogyan hajtsuk végre a dolgot. A törvény azt mondja, nem figyelhetünk se a bőrszínre, se a származásra – akkor mégis mit nézzünk?” – kérdezi Villaseñor. – „Ha a megállapításnak csak 95 százaléka a faj, akkor mi a maradék 5? Senki sem tudja”.

Charlton őrmester kész elismerni a törvény lehetséges hasznát. Mint mondja, az ő feladata a „bűnüldözés és a segítségnyújtás”, az új szabályozás pedig egyeseket nyilván elriasztja majd attól, hogy a rendőrséghez forduljanak gondjaikkal – ez pedig a munkája akadályoztatása. Az őrmester azt sem tudja, hová teszik majd a letartóztatottakat, és ki végzi majd a papírmunkát. „A mostani helyzetben egyszerűen el sem tudom képzelni, ki lesz ezekért a felelős. Azt hiszem, sok finomításra van még szükség” – mondja.