Egy nagyszerű játék: „attól, hogy tejet iszom, nem lesz konyakkiesésem”

Újra élmény lesz színházba járni – mondta el Balázs Péter lapunknak a színházi előadások internetes közvetítése kapcsán. Az általa vezetett szolnoki Szigligeti Színház az elsők között volt, mely csatlakozott a kezdeményezéshez. „Ez egy játék. Egy nagyszerű játék” – fogalmazott. Úgy véli, a mai körülmények között sem hanyagolható el a kultúra támogatása és ápolása, reméli, az új kulturális minisztérium nagyobb gondot fordít majd erre. Hangsúlyozta, a közszolgálatiság különösen fontos, és az új közvetítésekkel a tanórákon is bemutathatók lennének a darabok, amihez a technikai feltételek már adottak, hiszen „a digitális táblákat már megvetették hozzá”.

A színjátszás kultúrája szinte egyidős az emberiséggel, hiszen már hamar kialakult az igény a szabadidő tartalmas eltöltésére, a különböző eszmék, gondolatok, kitalált vagy valós történetek megőrzésére, továbbítására. Természetesen a színház világa is folyamatosan fejlődött, hiszen már nem orkhesztrán, koturnusban játszanak a színészek, a maszkok is eltűntek. Egyvalami azonban mindig megmaradt: a színház varázsa. A személyes kapcsolat a színész és a néző között. A 21. század egyre hétköznapibbá váló eszközével, az internet segítségével most a Netszinhaz.com-nak köszönhetően ez a varázs egy kicsit átvihető lesz az otthonokba is.

Balázs Péter az MNO-nak elmondta, örült, amikor a Live Ticket megkereste a színházi közvetítések ötletével, és az első volt, aki engedélyezte a közvetítést. Ezzel lehetőségek tárháza nyílik ki mind a színházak, mind a színészek, s nem utolsó sorban a nézők előtt is. Hiszen – ahogy fogalmazott – kevesen tehetik meg, hogy ha kedvük támad, elutazzanak például Linzbe megnézni egy darabot, de az internet és a technika segítségével nem is olyan soká megtehetik.

Először ő is azt hitte, csak egy HD-kamerát visznek majd oda nekik, ami totálképet ad. Ehhez képest háromkamerás felvételeket készítenek. A színházigazgató lelkesen beszélt arról, hogy a közeljövőben a néző választhatja meg, éppen kit, melyik szereplőt szeretné közeliben látni, és egy kattintással váltogathat a képkivágások között is. Úgy vélte, ez olyan lehet, mint amikor személyesen beszélget az ember. „Ez egy játék. Egy nagyszerű játék” – fogalmazott. Mint mondja, eljön még az az idő, amikor megoldható lesz, hogy valaki azt mondja, meg akarja hallgatni a János vitézből Iluskát, akkor csak beüti a gépbe és az „kidobja”. „Sőt még válogathat is majd a felvételek között, és akár azt is játszhatja, hogy megnézi mindet, melyik volt a jobb.” Mivel ez egy új dolog, a jogi kérdések még nincsenek tisztázva, szerzői jogi problémák vetődhetnek fel. Éppen ezért jelenleg még csak olyan előadásokat lehet interneten látni, ahol nem vitatott a szerzői jog. „Ez egy bonyolult kérdés, tisztán csak nagyon kevesen képesek látni ebben az útvesztőben” – fogalmazott.

Kérdésünkre elmondta, a színészek kifejezetten örültek a kezdeményezésnek, hiszen így hírnévre tehetnek szert. „Ez különösen fontos egy vidéki színtársulatban játszó színésznek, aki nem a tehetsége miatt kerül úgymond mellőzésre, hanem a távolság miatt. Egy pesti színésznek ez könnyebb, sokszor a mellényük is hatalmas, de vidéken csak egy szűk kör ismerheti a művészeket. Az internetes közvetítések által pedig nemcsak Magyarország, de az egész világ is megismerheti őket. És azoknak is biztosan jól esik a magyar előadásokat nézni, akik külföldön élnek már hosszabb ideje. Jó lehet megmutatni a gyerekeiknek, unokáiknak, nézzék csak, ő ilyet is láthatott, ez a magyar színjátszás, innen jött és ez a kultúra az övé” – lelkesedett. Biztosra veszi, hogy az élő közvetítések miatt megdobban a külföldön élő magyarok szíve, hogy éppen akkor Szolnokon vele együtt nézik ezt a darabot.

Arra a kérdésre, hogy sok színházigazgató attól félhet, az internetes közvetítés majd bevételkiesést jelenthet, csak legyintett. Úgy fogalmazott: „Ez olyan dolog, hogy attól, hogy tejet iszom, nem lesz konyakkiesésem.” Valószínűleg nem az ország egy távoli pontjáról vagy éppen külföldről tevődne ki a szolnoki színház közönsége, így attól félni, hogy kevesebben lennének, botorság – tette hozzá. A közvetítésekből befolyt pénzt a színészek között osztják szét. A szolnoki színháznál az előadásokat 90 százalékban bérlettel rendelkezők nézhetik meg, csak a férőhelyek 10 százaléka marad, hogy máshonnan érkezetteknek is helyet tudjanak adni. Így viszont a teltházas előadásokon felül még többen láthatják a darabot. Azt is üdvözölte, hogy így talán egy család megvesz egy jegyet és együtt, az otthonukban megnézika darabot. De addig se megy el csatangolni a gyerek, hanem egy szép, közös családi élménnyel gazdagodhat. Vagy példának hozta fel a kisebb falvakat és közösségeket, ahol a kultúrházban együtt is megnézhetik akár a szolnoki színház Leányvásár című előadását.

„Újra élmény lesz színházba járni” – vélte a színművész, és hozzátette: azt reméli, a fiatalok kedve most fog igazán megjönni a színházba járásra, „hiszen mondhatja majd az egyik a másiknak, hogy »te, a minap néztem a telefonomon azt a darabot, nagyon kis hejde volt, csak olyan kicsibe láttam, menjünk el és nézzük meg élőben!«”. Véleménye szerint ezzel rá lehet majd nevelni a gyerekeket az előadások látogatására is, hiszen a mai iskolai rendszer azt a feladatát, hogy megkedveltesse a színházat a diákokkal, már nem igazán tudja ellátni. Hozzátette: sokan voltak, akik egy-egy ilyen közvetítés után felkerekedtek, hogy élőben is megnézhessék a darabot, hiszen az internet mégsem tudja azt „a színházi összélményt” nyújtani, az előadás közben az emberek ki-be járhatnak a szobából, megszólalhat a telefon.

Arra a felvetésre, hogy vajon szükség van-e valóban színházi közvetítésekre, hiszen a televíziókból eltűnt, határozottan kijelentette: az embereknek lenne rá igénye, a televízióknak nem. Sajnálatosnak tartja, hogy pont a közszolgálatiság veszett ki a televíziókból. Reményét fejezte ki, hogy a kormányváltás után a kulturális minisztérium valóban gondot fog fordítani a kultúra finanszírozására és támogatására. Elképzelhetőnek tartana egy olyan rendszert, hogy a kormány aszerint is támogatja a színházakat, ki mennyi darabot közvetít akár ingyenesen az interneten keresztül. Így az iskolákban, tanórákon is meg lehetne nézni őket, „a digitális táblákat már megvetették hozzá”.

Fotók: Máté Péter

Varázs az otthonokban