Kérdésünkre elmondta, a színészek kifejezetten örültek a kezdeményezésnek, hiszen így hírnévre tehetnek szert. „Ez különösen fontos egy vidéki színtársulatban játszó színésznek, aki nem a tehetsége miatt kerül úgymond mellőzésre, hanem a távolság miatt. Egy pesti színésznek ez könnyebb, sokszor a mellényük is hatalmas, de vidéken csak egy szűk kör ismerheti a művészeket. Az internetes közvetítések által pedig nemcsak Magyarország, de az egész világ is megismerheti őket. És azoknak is biztosan jól esik a magyar előadásokat nézni, akik külföldön élnek már hosszabb ideje. Jó lehet megmutatni a gyerekeiknek, unokáiknak, nézzék csak, ő ilyet is láthatott, ez a magyar színjátszás, innen jött és ez a kultúra az övé” – lelkesedett. Biztosra veszi, hogy az élő közvetítések miatt megdobban a külföldön élő magyarok szíve, hogy éppen akkor Szolnokon vele együtt nézik ezt a darabot.
Arra a kérdésre, hogy sok színházigazgató attól félhet, az internetes közvetítés majd bevételkiesést jelenthet, csak legyintett. Úgy fogalmazott: „Ez olyan dolog, hogy attól, hogy tejet iszom, nem lesz konyakkiesésem.” Valószínűleg nem az ország egy távoli pontjáról vagy éppen külföldről tevődne ki a szolnoki színház közönsége, így attól félni, hogy kevesebben lennének, botorság – tette hozzá. A közvetítésekből befolyt pénzt a színészek között osztják szét. A szolnoki színháznál az előadásokat 90 százalékban bérlettel rendelkezők nézhetik meg, csak a férőhelyek 10 százaléka marad, hogy máshonnan érkezetteknek is helyet tudjanak adni. Így viszont a teltházas előadásokon felül még többen láthatják a darabot. Azt is üdvözölte, hogy így talán egy család megvesz egy jegyet és együtt, az otthonukban megnézika darabot. De addig se megy el csatangolni a gyerek, hanem egy szép, közös családi élménnyel gazdagodhat. Vagy példának hozta fel a kisebb falvakat és közösségeket, ahol a kultúrházban együtt is megnézhetik akár a szolnoki színház Leányvásár című előadását.
„Újra élmény lesz színházba járni” – vélte a színművész, és hozzátette: azt reméli, a fiatalok kedve most fog igazán megjönni a színházba járásra, „hiszen mondhatja majd az egyik a másiknak, hogy »te, a minap néztem a telefonomon azt a darabot, nagyon kis hejde volt, csak olyan kicsibe láttam, menjünk el és nézzük meg élőben!«”. Véleménye szerint ezzel rá lehet majd nevelni a gyerekeket az előadások látogatására is, hiszen a mai iskolai rendszer azt a feladatát, hogy megkedveltesse a színházat a diákokkal, már nem igazán tudja ellátni. Hozzátette: sokan voltak, akik egy-egy ilyen közvetítés után felkerekedtek, hogy élőben is megnézhessék a darabot, hiszen az internet mégsem tudja azt „a színházi összélményt” nyújtani, az előadás közben az emberek ki-be járhatnak a szobából, megszólalhat a telefon.
Arra a felvetésre, hogy vajon szükség van-e valóban színházi közvetítésekre, hiszen a televíziókból eltűnt, határozottan kijelentette: az embereknek lenne rá igénye, a televízióknak nem. Sajnálatosnak tartja, hogy pont a közszolgálatiság veszett ki a televíziókból. Reményét fejezte ki, hogy a kormányváltás után a kulturális minisztérium valóban gondot fog fordítani a kultúra finanszírozására és támogatására. Elképzelhetőnek tartana egy olyan rendszert, hogy a kormány aszerint is támogatja a színházakat, ki mennyi darabot közvetít akár ingyenesen az interneten keresztül. Így az iskolákban, tanórákon is meg lehetne nézni őket, „a digitális táblákat már megvetették hozzá”.
Varázs az otthonokban
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!