Pilhál György: A cinkotai öreg temetőnél sétáltam minap, meg nem mondom, mi vitt erre. Tavaszkor az ember mindig keresgél valamit. Hol a dolgok elejét, hol a legvégét. Hol meg azt a pontot, ami a kettőt összeköti. A sírhantokon is szárba szökik ilyenkor a virág, mert az életnek valahogy soha nincsen vége. A kőkeresztet kidöntheti az idő, de a tövében sarjadt rózsabokor egyre bujább, egyre dúsabb, virágai messzire jeleznek – miközben a mának virágoznak, a múltra emlékeztetnek…
(Magyar Nemzet, 2010. április 8.)
Halálos karambol szenteste, teljesen útzár az érintett szakaszon















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!