Piszkos anyagiak. A gyermekvállalás vágyát elsősorban az egzisztenciális félelmek szorítják háttérbe – legalábbis ez derül ki a Generali biztosító célirányos kutatásából. Ez elsősorban a nőket érinti, „nem érzik biztonságban a munkahelyüket, és úgy gondolják, kisgyerekes anyukaként hátránnyal indulnak egy állás megpályázásakor. A válaszadók közel egyharmada a fizetéséből és állami juttatásokból nevelné fel a gyermekét”. Az anyagi nehézségektől való félelem következtében a párok egyre kevesebb, átlagosan 1,6 gyermeket terveznek, valamint egyre inkább kitolódik az első gyermek érkezésének időpontja is. A Generali kutatása szerint míg a gyermekvállalás előtt állók többsége tisztában van azzal, hogy a családalapításhoz anyagi tartalékok szükségesek, a fiatalok többsége nem rendelkezik megtakarítással erre az esetre, és a megkérdezettek 28 százaléka csak az aktuális keresetéből és állami támogatásokból (gyes, gyed, családi pótlék stb.) kívánja biztosítani családja jövőjét.
A 2002 utáni családpolitika kapkodó, céltalan és iránytalan volt – állítja az MNO-nak Vukovich Gabriella. A demográfus szerint a „családpolitikát a költségvetés pontos ismerete alapján kell újratervezni, s utána lehet meghozni azokat a döntéseket, amelyek garantálják a családok nagyobb biztonságát, illetve bátorítják a gyermekvállalást. A családpolitika önmagában is komplex rendszer, minden változtatást alaposan át kell gondolni” – hívta föl a figyelmet Vukovich, s szerinte ebben a rendszerben egyik elem sem kaphat mellékes szerepet. Az emberek családalapítási és gyermekvállalási döntései sok tényező mérlegelése után születnek – teszi hozzá a szakember.
A lelki tényezők és az értékválasztás mellett nagy súllyal esnek latba az életkörülmények, az anyagi szempontok, „de a munkaerőpiachoz való csatlakozás” lehetősége, minősége is hangsúlyos elem. Mint a demográfus kifejtette, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a napközi, az iskolán kívüli foglalkozások, szakkörök, a táborok elérhetősége, minősége és rugalmassága is olyan szempontok, amelyeket a családok mérlegelnek, mielőtt gyermeket vállalnak. Az e tényezőkre ható családpolitikát nagyon körültekintően kell átgondolni és meg kell tervezni, „az intézkedéseknek és az intézményeknek egy irányba kell hatniuk, összhangban kell lenniük egymással és a családpolitika kitűzött céljaival”. Egymást erősítő hatásoknak kell megvalósulniuk – fogalmaz Vukovich Gabriella.
Családi adózás: korrekt törekvés
A gyermekvállalás a családok magántermészetű döntésének eredménye, amelynek társadalmi hasznossága abban áll, hogy „meghatározza és szolgálja közös jövőnket”, ezt pedig támogatni kell. Ha a kormányzat oly módon is tudja támogatni, hogy kevesebb adót von el azoktól, akik vállalják a gyermekneveléssel és a munkával járó kettős terheket, akkor komoly segítséget nyújt az érintett családoknak. Akár a családi adózás, akár a gyermekek után járó adókedvezmény „korrekt törekvés”, pozitív üzenet azok számára, akik vállalják a munka és a gyermekvállalás kettős terhét – jelentette ki a demográfus lapunknak a családi adózással kapcsolatos kérdésünkre. Az előző kormány azzal utasította el a családi adózás gondolatát, hogy nem mindenki fizet adót, ezért nem mindenki részesülne ebből a kedvezményből. Ez igaz – mondta Vukovich –, a családpolitikának azonban nem is az a célja, hogy minden intézkedésével vagy intézményével egyforma juttatásban részesítsen minden családot.
Egyébként korábban a családi adózást igazságos és méltányos rendszernek nevezték a Magyar Nemzetnek szakértők.
Vukovich szavai szerint ha az állam azt üzeni, hogy a gyermekvállalás rendkívül lényeges, illetve hogy „a munka mellett történő gyermeknevelés külön megbecsülést élvez”, az fontos kijelentés, a társadalom hosszú távú érdekei melletti kiállás. A család az együttélés és a gyermeknevelés leghatékonyabb és legbiztonságosabb színtere, ezért védelmet és megbecsülést érdemel, amire az elmúlt évek tükrében nagyon nagy szükség van, mert „nagyon sok támadás érte a család intézményét nemcsak a politika, hanem a közbeszéd részéről is”. Volt olyan időszak, amikor egyes médiumokban a családról szinte csak a családon belüli erőszak szóösszetételben tettek említést – emlékeztet a szakember, kiemelve: arról pedig nem esett szó, hogy „a család milyen komoly erőforrás, milyen nagy biztonságot jelent”; az érzelmi közösség tényének elhallgatása mellett csak a devianciák és az agresszió volt a téma. Vukovich Gabriella hozzátette: utóbbiakra is van káros és felháborító példa, ám korántsem az jellemző a családok életére.
Csak zárójelben
Köztudott, hogy Bajnaiék, miután elkezdték úgynevezett „válságkormányzásukat”, az élet legkülönfélébb területein kezdtek hozzá a „takarékoskodáshoz”, ami ebben az összefüggésben nem jelentett mást, mint hogy IMF-hitelért cserébe – talán nem erős a kifejezés – tovább folytatták az államot leépítő munkát. Folytatták és nem megkezdték, hiszen az egész elmúlt nyolcéves baloldali kurzus – különösképpen a Kóka János-féle, dogmatikus SZDSZ-szel az élen – semmi máson nem dolgozott, mint hogy az államot az élet minden területéről kivonja azért, hogy az emberek életéről majd Adam Smith „láthatatlan keze” gondoskodjék a jövőben. Ennek szellemében mentek neki az egyébként is rossz helyzetben lévő egészségügynek, s így került célkeresztbe a családtámogatási rendszer is.
Egy olyan ország esetében hoztak megszorító intézkedéseket ezen a kulcsfontosságú területen, ahol a termékenységi arányszám jelenleg 1,3, holott csak a társadalom önreprodukciójához (és itt még nincs szó a termékenység növekedéséről!) a 2-es értéket kellene elérni.
Május 1-jétől az április 30-át követően született gyerekekre érvényes az új szabályozás. Eszerint emelkedik a terhességi gyermekágyi segély (tgyás) és a gyermekgondozási díj (gyed) megszerzéséhez szükséges biztosítási idő, és már csak kétéves korig jár a gyermeknevelési segély (gyes) az eddigi három év helyett. A kormány a gyermekgondozási rendszer átalakítását vállalta a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) küldött szándéknyilatkozatában – ismerik el korábbi közleményükben azt, amit korábban mindenki sejthetett, később pedig már tudtak is. Az új kormány a korábbi rendszert várhatóan már január 1-jétől visszaállítja.
A szigort emellett ily módon (is) magyarázzák Bajnaiék: az intézkedés része a Bajnai-kormány a foglalkoztatás bővítését, a gyermeket vállaló nők újbóli munkába állásának elősegítését, valamint a családalapítás és a munkavállalás összehangolását célzó programjának.
Néhány dolog, ami miatt a fenti indoklás csak a szokásos rózsaszín kommunikáció: közel 12 százalékon a munkanélküliség, a gazdasági helyzet kritikus, így nemhogy a nők nem tudnak „újból” munkába állni, de akiknek állásuk van, azoknak is szembe kell nézniük a munkanélküliség rémével. Az atipikus és a részmunkaidős foglalkoztatás még gyerekcipőben jár, ennek megváltoztatása már az új kormány feladata lesz. A családalapítás és a munkavállalás összehangolásának pedig feltétele az is, hogy családbarát munkahelyek jöjjenek létre (ebben a munkáltatóknak is erősen részt kell venniük). A munkaadók pedig egyelőre amiatt aggódnak, hogy az addigi létszámot meg tudják tartani, kiszáradt a hitelezés, fejlesztésre, innovációra egyelőre nem tudnak gondolni. A cél egyelőre ott is a túlélés.
A 2009 novemberében alakult Népesedési Kerekasztal számos munkacsoporttal annak érdekében jött létre – neves tudósok támogatásával és azóta is tartó folyamatos munkájával –, hogy felhívja a figyelmet a gyermekvállalás és a családalapítás jelenkori nehézségeire s a távolba nyúló veszélyeire. Többek között alternatívát kínáltak például a lakáshelyzettel kapcsolatos gondok enyhítésére (ki mer ma felelősen gyermeket vállalni például albérletben?). A legutóbbi javaslat: a média- és a reklámtörvényben is pontosan deklarálni kell a családok és a házasság intézményének védelmét, s elő kell segíteni a gyermek- és munkavállalás folyamatainak összehangolását is.
Vukovich: Változnia kell a szerepek megosztásának
De térjünk vissza Vukovich Gabriellához. A demográfus úgy látja, a gyermekvállalás kedvezőbb feltételeinek kialakulásához meg kell változnia az eddigi, illetve ki kell alakulnia egy újfajta szerepmegosztásnak a férfiak és a nők között. Nehéz élethelyzetekhez vezet, és nem igazságos a nőkkel szemben, hogy rájuk hárul a gyermekvállalással kapcsolatos terhek többsége, miközben legtöbbjüknek a munkaerőpiacon is helyt kell vagy kellene állnia. „Ez komoly akadályt jelent a gyermekvállalásban, és hátrányos helyzetbe hozza a nőket a munkavállalásban.” Egyensúlyi állapot felé kell elmozdulni a férfiak és a nők közötti munkamegosztásban mind a munkaerőpiacon, mind a családban.
Vukovich megemlíti az észak-európai országokat, ahol néhány évtizeddel ezelőtt nagyon alacsonyra csökkent a termékenység. Ott a nemek közötti munkamegosztás egyensúly irányába terelésének nem volt családpolitikai indíttatása, „a nők esélyegyenlőségének javítása volt a cél”, mégis hozzájárult ahhoz, hogy emelkedésnek indult a termékenység.
Nem egyszerűen többletterheket kell a férfiak vállára tenni, hanem az egyensúly irányába kell elindulni – fogalmazott a szakember arra a felvetésünkre, hogy jelenleg a férfiaknak is igen komoly munkahelyi és társadalmi elvárásoknak kell megfelelniük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!