János, a botlás + Képek + Videó

Kedves János, arcátlan az időzítésed. Éppen a Super Bowl idején kellett berobbanni az emberek életébe, amikor a férfiak csak bámulták a hatalmas plazmatévéket, büfögtek és szitkozódtak? Közben a nők meg sorba álltak érted, pedig nem vagy más, mint egy habfürdőből összekotyvasztott mese.

Valószínűleg már rég nincs olyan ember, aki ne ismerné Nicholas Sparks nevét. Ő az a férfi, aki játszi könnyedséggel ontja magából a bestsellereket. A Szerelmünk lapjain nők milliói sírták vörösre a szemüket, de őhozzá köthető az Üzenet a palackban is.

A legújabb Sparks-szülemény a Kedves John, egy (minő meglepetés) John nevű katona (Channing Tatum) története, aki a különleges erőknél szolgál, de éppen hazalátogat Dél-Karolinába remeteként élő, érmegyűjtő édesapjához (Richard Jenkins). Természetesen nem is lehet másképp, megismerkedik egy szép és elbűvölő szőke lánnyal, Savannah-val (Amanda Seyfried), akivel mindössze két hetet tölt el, de őrülten és menthetetlenül egymásba szeretnek. Ez csak azoknak meglepő, akik nem láttak még sosem hollywoodi filmet…

John megígéri szerelmének, hogy mihelyst hazajön, elveszi feleségül. Levelezni kezdenek, és már-már beteljesülhetne a vágyuk, ha nem szólna közbe szeptember 11. John úgy érzi, kötelessége hosszabbítani a hadseregnél. Így a szerelem és Savannah várhat. A sok „Kedves John”-os megszólítás után természetesen megérkezik egy levél, amely ugyanúgy csöpög a sziruptól, mint az előző száz, de a cukorkák alatt itt egy kés lapul. Savannah nem várja tovább Johnt. Sok év múlva találkoznak, és kiderül, a lány férjhez ment, ám a férje rákos. John eladja apja érmegyűjteményét, és a pénzt Savannah férjének gyógyíttatására fordítja.

És bár itt jobb alakítást nyújt Amanda Seyfried, mint akár a Mamma Miában, azért akárhogy is, inkább egy második adag Abba-egyveleg, mintsem megnézzem megint a Kedves Johnt. Azt hihetnénk, hogy Sparks és Lasse Hallström biztosíték arra, hogy zokogunk, vergődünk, a ruhánkat tépjük és azt kérdezgetjük: miért, ó Istenem, miért? Vagy azt, hogy ez hát az igaz szerelem? És magunkba fordulunk, látván, a mi életünk mennyire sivár. Ehhez képest a Kedves John egyszerű, mint egy arculütés, és valahogy érzelmileg is kimerült. A semmiből vagy sokkal inkább a kegyetlen sors fintorából építkezik, nehezen kerülnek a helyére a dolgok, és a végén nem is marad más, mint egy rendezetlen, logikátlan, romantikus katyvasz. Ez nem egy love story, sokkal inkább egy nyomorúságos történet, amely csak vonszolja magát a drámai végkifejletig, de valahogy odaérve csak egy langyos kis pillanat marad. Az eredmény pedig nem lesz más, mint a „He? Ennyi?”.

Úgy tűnik, a Sparks-filmgyár nem tud leállni. További két könyvön is dolgozik, és nemsokára mozikba kerül a The last song Miley Cyrus főszereplésével, amelyben egy lázadó tini küzd rideg apjával. Nem áll szándékomban vitatkozni a Sparks-életművel, ám nem mindig a boldog vég a jó vég, olykor jól tud esni az embernek egy kevésbé „és boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés is. De ki vagyok én, hogy mindezt megítélhessem? Nem az én könyveim válnak bestsellerré. És egy ekkora írónak, mint Sparks, megengedhető egy-egy kevésbé sikerült darab. Ezért kedves János, megszülettél te.