A szerzetesek elmehettek utcát söpörni

Merényletet követtek el 1950-ben az élettel és a társadalommal szemben, amikor a legtöbb szerzetesrendet feloszlatták - mondta Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója és vezetője, irgalmasrendi szerzetes pénteken abból az alkalomból, hogy hétvégén közösségeik szétszóratásának hatvanadik évfordulója alkalmából közös megemlékezést és hálaadást tartanak a magyarországi férfi és női szerzetesrendek.

Meglátása szerint a társadalom életébe nyúltak bele az akkori pártállami vezetők a szerzetesrendek feloszlatásáról szóló rendelettel, hiszen hatvan éve azokat a műhelyeket robbantották fel, amelyekben az életek formálódtak. A szerzetesek – akár egyéneket, akár közösségeket értünk e fogalom alatt – ugyanis mindig aktív segítőként voltak jelen a társadalomban – hangsúlyozta.

Az 1950-es rendfeloszlatásokról megjegyezte: a szerzetesek régen megbocsátottak, ők már túl vannak ezen. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szerzetesség eszméje négy évtizeden keresztül nem tudott hatni az emberek gondolkodásra, nem tudott példát adni a társadalomnak – tette hozzá.

Kozma Imre felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy a feloszlatás miatt a rendszerváltás után sokkal nehezebb volt az újrakezdés, mert „ha valamit gyökerestől kitépnek, nem egyszerű újratámasztani”, s az individualista felfogás sem kedvez a szerzetesi élet feltámasztásának.

A feloszlatás után a rendtagok egyebek mellett utcaseprőként, segédmunkásokként dolgoztak, a műveltséget viszont magukkal vitték akkori munkahelyeikre is, ezzel is egyfajta missziót szolgálva – közölte.

(mti)