Ahol Lovasi is kézimunkázik + Videók + Képriport

Csak letámasztotta a hegedűt a sarokba, még egyszer megsimította, majd leült a székre. Kezében már ott játszott egy cigaretta, pörgette, majd rágyújtott. A füst szállt, és a kávéházban mellém telepedett Karády, és Jávor Pál is feltűnt az ajtóban. A Budapest Bár zenei hagyományai a zsigereinkben élnek, bár rég elfeledett dallamok sírnak fel a hegedű és a cimbalom húrjai alatt.

A Budapest Bár zenekar: Farkas Róbert (hegedű, gitár), Farkas Mihály (cimbalom), Ökrös Károly (tangóharmonika, zongora) és Farkas Richárd (bőgő). Közreműködik: Illés Ferenc (gitár). Ének: Behumi Dóri (ex-Jazz+Az), Ferenczi György, Frenk (ex-Hiperkarma), Keleti András (Colorstar), Kiss Tibor (Quimby), Kollár-Klemencz László (Kistehén tánczenekar), Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag), Németh Juci (Nemjuci), Ruttkai Bori (Specko Jedno), Szűcs Krisztián (HS7). Vendég: Mazz Swift és Joao Egashira

Oly egyszerűnek tűnik, mégis az egyik legnehezebb kérdés, honnan is indult a bár története – pöcköli le a hamut a cigarettáról Farkas Róbert, az együttes vezetője. Nem tudom, mert annyira szövevényes, hogy nem tudnám azt mondani: na, innen kezdődött. A kvartett már a bár előtt pár évvel is működött, fogadásokra, díjátadókra jártunk fellépni, itthon éppúgy, mint külföldön. Londonban volt például a Márai-regénynek a bemutatója, és ott Jeremy Irons fogadásán játszottunk. Ezek után úgy döntöttünk, illő lenne már egy demót készítenünk, ha ennyien érdeklődnek utánunk, ne csak élőben hallhassanak minket.

A demóra természetesen magyar szám is felkerült, mert nekem a 30-as, 40-es évek nem csak egy légből kapott, kósza gondolat volt, én ezt nagyon szeretem. Erre a demóra játszottuk fel a Halálos tavaszt, és akkor, hajnalban hazavittem ezt a feleségemnek, Gáncs Andreának, aki az együttes producere is. Félálomban meghallgatta, és azt mondta, ez nagyon jó, meg kellene csinálni énekesekkel is. Az egyik vonal ez, ahonnan elindultunk – morfondírozott Farkas Róbert, majd folytatta mélázva. A másik az volt, hogy előtte sokat beszéltünk arról, mit is lehetne a cigány zenével kezdeni, hiszen a környező országokban már megújult, frissült, új dolgok születtek. Ezek a gondolatok egybevágtak azzal, hogy akkor készült el a demó, és a fejemben már körvonalazódott egy társaság, akikkel szerettem volna együtt dolgozni. Ezért úgy döntöttünk, érdemes lenne ebbe belevágni.

Ekkor jött a kérdés: na de kik énekeljenek? A legkézenfekvőbb válasz az lett volna: színészek. De ezt két héten belül elvetették, mert Farkasék úgy gondolták, ha színészi előadást látunk, akkor igazából a játék kerül előtérbe, a zene nem egyenrangú, csak kísérő szerepet kap. A morfondírozás közben ráébredtek, hogy nem lehet eredeti formájában elővenni ezt a kort, csavarni kell rajta egyet. Meghívták hát a barátaikat. Így esett a választás például Szalóki Ágira, akivel Robi a Besh o droM-ban játszott együtt, Kollár Lászlóra, akivel a Kistehénben, Németh Jucival együtt tanított.

Amikor először felhívtam az énekeseket, elmondtam nekik, mit szeretnék, a 20-as, 30-as, 40-es évek zenéit cigány zenekarral, friss hangszereléssel és olyan előadásmódban, ahogy eddig még nem hallhattuk. Azért őket kértem fel, mert tetszenek, nagyon egyéni előadásmódjuk van, és ha lehet, úgy adják elő a dalokat, mintha ők írták volna. Azt mondták, hogy szuper, mehet. Amikor egy művésznek ennyire szabad kezet adnak, akkor azt hiszem, szívesen mond igent – kacsint át az asztal felett.

A Budapest Bár szellemi atyja először csak egy albumot szeretett volna elkészíteni, amellyel a 30-as, 40-es évek kávéházi hangulatát idézték volna, hiszen sorra nyíltak olyan kávézók, ahol jól jött volna ez a dallamos, füstös romantikát árasztó album. De már az indulásnál lehetett látni, hogy kinövi magát. Lemezbemutatót tartottak a Katona József Színházban 2007 decemberében, amelynek akkora sikere lett, hogy pillanatok alatt elkeltek a jegyek, így dupla előadást kellett tartani. A két koncert után sorban jöttek a felkérések. „Akkor beszéltünk az énekesekkel, hogy gyerekek, ez van. Mindenki azt mondta: hajrá, csináljuk! Álmomban sem gondoltam, hogy ezekkel az emberekkel majd koncertezni fogunk, és ennek már lassan 3 éve... Csak egy albumot akartunk, hogy felelevenítsük ezt a kort. Ez így alakult” – mosolyodik el büszkén.



Vajon a cigány zene végleg elvesztette a presztízsét, vagy épp most nyeri vissza? – vetettem fel. Mélyet szívott a cigarettából, és lassan, megfontoltan kezdte: úgy érzi, beszélhetünk arról, hogy azelőtt elvesztette, de az ő a színre lépésük talán segít abban, hogy visszanyerje. „De mi még csak egy vagyunk a nagyon sok zenekar közül” – védekezik, nehogy úgy tűnjön, beképzelt, majd folytatta: „Valahogy utat is mutat, hogyan is lehet a mai korba átmenteni, hogy ne nosztalgikus, ne poros legyen, hanem friss és lendületes, és azok az emberek is szívesen hallgassák, akik amúgy ebédkor a Jó ebédhez szól a nótát ösztönösen kapcsolják el. Nekem ez volt az egyik vágyam, hogy olyan emberek hallgassák, akik egyébként elutasítják a cigány zenét” – mosolyog.

Az emberek azért szeretnek minket, mert nem csak egy zenekar vagyunk. Egyfajta világot teremtünk, ahova betérhetnek, elfelejthetik a gondjaikat. A Budapest Bár egy nagy közösség, szeretik egymást, amit csinálnak, azt iszonyatosan élvezik, hiszen nemcsak a közönséget szórakoztatják ezek a figurák, hanem egymást is. Drukkolnak egymásnak, az öltözőben a koncert után mindez folytatódik, nem hagyják abba órákig a zenélést. Egy kép jutott eszembe – emeli fel a mutatóujját, és már rajzolódik is ki –, amikor volt a második, színházas lemezbemutatónk díszletekkel, bábfigurákkal, mindent varrni kellett. Az összes énekes az öltözőben kézimunkázott, mindenki dolgozott a kis jelmezén. A legnagyobb rockerek, Lovasi, Ferenczi Gyuri is ott foglalatoskodott valamivel, nézték, hogy akkor ez most itt jól áll, ezt ide kellene varrni. Kitalálták, hogy a sál hogy fog állni, a bot hol lesz, milyen mozdulatokkal érkeznek, már szteppelgettek az öltözőben. Ilyen a hangulat, már úgy megyünk ki a színpadra, hogy tele vagyunk energiával, mert feltöltődtünk. A közönség ezt látja.

Felnevet, amikor eszébe jut: van egy generáció, aki nem tud elmenni a koncertjükre, a gyerekek. Nevetve meséli, hogy kapnak képeket, videókat, melyeken kisfiúk vannak beöltözve Stuxnak. Két pici, 3-4 éves duettben énekli a Bombát. Az óvodában egy kislánynak feltették a kérdést, melyik a kedvenc zenekara, milyen zenét szeret, és erre a kislány azt mondta: engem a rumba döntöget romba. Volt egy szintén 3-4 éves kislány, aki énekelte a Május éjszakánt, de úgy, hogy „május éj szakáll, szomjazik a szám”. Megfejtette, hogy aki szakállas, az sokat iszik, és ezért május éj szakáll, szomjazik a szám. Volt, hogy az óvónéni megkérdezte a kislányt, miért énekelgeti a Horváth-kertbent, egyáltalán honnan ismeri, és a kislány felháborodva válaszolta, hogy ez a Budapest Bár, vegye meg a CD-t. A legfiatalabb generáció is rácuppan, mert dallamos, jók a szövegek, és rögtön a fülükbe mászik.

Ősszel egy zenekari album, amelyen a Budapest Bár zenekar, valamint három külföldi vendég, Mazz Swift (USA), Joao Egashira (Brazil) és Brian Kellock (GB) szerepel. Ezen kívül egy számba meghívták az általuk nagyon tisztelt, Szakcsi Lakatos Bélát, az idősebbet. A zenekari album dupla album lesz, aminek az első lemezén a világ minden tájáról 30-as, 40-es évekbeli számok szerepelnek majd, a másikon pedig szeretnék megvillantani pár szám erejéig, hogy a zenekar milyen sokoldalú és a modern zenén, a virtuóz komolyzenei dallamokon át mi mindenre képes. Tavasszal jön ki az új Budapest Bár album, melyen a 80-as, 90-es évek underground zenéit fogják játszani, például Trabantot, Európa Kiadót, Kontroll Csoportot és társait. A „hogyan is jön ez Karádyhoz?” kérdő tekintetemet látva elneveti magát. „Azért ebbe az irányba haladtunk, mert a 30-as, 40-es évekhez én csalogattam az énekeseket. De most én szerettem volna megnézni, az énekeseknek mi volt a meghatározó az életükben, mit hallgattak. Egyre jobban belemélyedtünk, és jött minden, a Neurotik, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó. Kiss Tibi azt mondta, hogy ha nem lett volna ez a kor, ez a zene, akkor ő nem is foglalkozott volna zenével, ez ösztönözte, inspirálta. Most ezt fogjuk feldolgozni. Ami külön érdekesség és elég nagy kihívás, hogy cigány zenekar még soha nem játszott ilyeneket”. Természetesen, a Budapest Bár is elindult azon az úton, hogy saját dalokat is szerezzen. Hosszú évek óta nem született kávéházi cigányzene, -dal. Ahhoz, hogy ezt a műfajt átmenthessük a XXI. századba, kellenek új dalok. Így tervben van, hogy szólóalbumok is megjelennek majd Kollár Lászlóval, Ferenczi Györggyel és persze a Budapest Bár zenekarral, és érdeklődik Kiss Tibi is… Inspirálja a zenekart is az ilyen újabb kihívás. Kemény feladat. „Ahogy számolgattam, a következő 10 évem le van foglalva” – húzza el a száját, majd szélesen elmosolyodik. Most először a június 13-i Margitszigeti Szabadtéri Színpadi fellépésre koncentrál.

Fizetek, főúr. Volt egy feketém. Velem marad a pesti dal. A füstösség, a dohány íze a szájban, Csáth szavaival, a franciás sikk, közben valamilyen fővárosi, szegényes fényűzés. Valami nekikeseredett züllöttség és fölényes fásultság, ami az élet lélekvesztettjeit, a művészeket jellemzi. Valami léha lenézése a nemes, férfias nagy akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember komolyan vesz.