Az a furcsa helyzet állt elő a H csoport utolsó fordulója előtt, hogy a már két győzelmet szerzett Chile is kieshetett, míg a még pont nélkül álló Honduras is továbbjuthatott a legjobb 16 közé. Persze utóbbira igen kevés volt az esély, előbbi pedig példa nélküli lett volna a világbajnokságok történetében. Mindenesetre ez is, az is benne volt a pakliban. A dél-amerikai együttesnek az Európa-bajnok Spanyolország volt az ellenfele, ami egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetét. Hiszen a spanyoloknak biztos továbbjutást csak a 3 pont megszerzése ígért, s bár nem garantált, Vicente del Bosque tanítványainak nem volt más választásuk, mint nyerni.
Bár a találkozó első helyzetét a spanyolok hagyták ki, jobban mondva Medel mentett zseniális mozdulattal a Capdevila indításával kilépett Torres előtt, a chileiek egyértelműen irányították a játékot az első 20 percben. A széleken Sánchez és González remekül került a spanyol védők mögé – egy ilyen szituáció után épp utóbbi lőtt az égbe –, középen pedig Valdivia és Estrada remekül járatta a labdát. Mígnem a 24. percben a spanyolok jutottak előnyhöz: egy hosszan előrevágott labdára Bravo jött ki a kapujából feleslegesen, s bár menteni tudott Torres elől, a kipattanóból, mintegy 40 méterről Villa állítgatás nélkül, nagyszerűen csavart az üres kapuba.(0-1). A chilei kapus ezzel a teljesítményével nem szolgált rá szokatlan családnevére.
Ettől mintha összeroppant volna a chilei csapat, sokat szabálytalankodtak játékosai, elvesztették az összeköttetést a védelem és a középpálya között, a spanyolok pedig egyre többször szereztek labdát a dél-amerikai játékosok labdakezelési hibáiból ellenfelük térfelén. A 37. percben Iniesta tudta növelni a selección előnyét egy szép kontratámadás végén (0-2), az attak közben Torrest buktató Estrada pedig második sárga lapjáért megkapta a pirosat is. Chilének így ember- és kettős gólhátrányban kellett volna csodát tennie a második félidőben.
Hogy Marcelo Bielsa szövetségi kapitánynak a szünetben is járt az agya, azt a félidő előtt lebonyolított kettős csere mutatta: az argentin mester lehozta Valdiviát és Gonzálezt, s beküldte Millart és Paredest. Hogy jól gondolkozott, azt Millar átlövésből szerzett szépítő találata hamar bebizonyította (1-2). Ezzel tulajdonképpen minden lényeges momentumot kiemeltünk a második félidőből, hiszen azon kívül, hogy Fabregas becserélésével a spanyol középpályát megerősítette Del Bosque, ezzel a labdabirtoklás terén sokat lépett előre, semmi érdemleges nem történt. Jobbára az egyetlen pályán maradt éket, Villát keresték a spanyolok szinte minden egyes átadással, az utolsó percekben viszont már őt sem...
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!