Az összes cigányvajda ott lesz a szentkúti búcsún

Az évenként ismétlődő, hagyományos mátraverebély-szentkúti cigánybúcsút július 10-én, szombaton tartják. Szervezője a Nógrád megyei cigány önkormányzat és a Dúl Géza atya által irányított Ceferinó Ház munkaközössége. A zarándoklatot Székely János püspök, az MKPK cigánypasztorációért felelős tagja és Beer Miklós váci püspök vezeti.

Az ünnepi liturgia 11 órakor kezdődik, körmenettel és tanúságtételekkel folytatódik. A zarándoklaton részt vesznek a magyarországi cigányvajdák is, akik a kegyhelyet őrző ferences atyákkal a nap folyamán megbeszélést tartanak arról, hogy a Vajdák a Romákért Alapítvány miképp kapcsolódhat be a szentkúti kegyoltár felújítási munkálataiba.

A Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely a szlovák határ közelében, többnemzetiségű területen található, hasonlóan számos egykori, magyar ferencesek által őrzött kegyhelyhez, amelyek mindig a népek találkozóhelyei voltak. A hagyomány szerint Szent László király ellenségei elől menekült e tájon, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás. Az első gyógyulás a 13. században történt, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és azt kérte, hogy ásson le, és igyon az előtörő vízből. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélőképességét.

A zarándokok sokasága miatt 1211-ben, vagyis jövőre nyolcszáz éve templomot építettek Mátraverebély faluban, ahonnan a nép körmenetben vonult a Szentkút-völgyben lévő forráshoz. 1258-ban ennek a templomnak már búcsúkiváltsága volt. A zarándokhely az 1400-as évektől a legnagyobb búcsújáróhelyeknek adott kiváltságokkal rendelkezett. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány, Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta. Szentkúton az első kőkápolna 1705-ben épült, a mai templom pedig 1763-ban. A kegytemplom 1970-ben VI. Pál pápától basilica minor rangot kapott.

A kegyhelyet hosszú időn át ciszterci szerzetesek látták el, a török idők óta azonban a ferencesek is részt vettek a búcsús csoportok vezetésében, lelkipásztori szolgálatukban. 1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói, végleges letelepedésükre azonban csak a 19. században került sor. A kegyhelyet évente negyedmillió hívő keresi fel – közölte a ferences sajtóközpont.