The New York Times (www.nytimes.com)
Új módszerrel igyekeznek kongresszusi befolyáshoz jutni a nagyvállalatok az Egyesült Államokban – írja a The New York Times. A lap szerint a már visszavonult és jelenleg is szolgáló törvényhozók egyetemi alapítványai gyakran óriási adományban részesülnek – a cégek befektetése nem ritkán meg is térül.
A Daniel K. Inouye hawaii demokratáról elnevezett egyetemi alapítvány például százezer dollárt fogadott el egy sétahajózással foglalkozó vállalattól. Inouye, aki egyébként a szenátusban is fontos bizottsági pozíciót foglal el, hamarosan olyan törvényeket fogadtatott el, melyek segítségével a cég egy sor újabb kikötőt ejthetett útjába. Mitch McConnell szenátusi republikánus frakcióvezető alapítványa hasonló módon részesült több százezer dolláros adományban egy katonai vállalattól, mely egy évvel később 12 millió dolláros állami megrendelést kapott.
A cégek és a törvényhozók nem látnak kivetnivalót a gyakorlatban, hiszen a pénzek „jó ügyet támogatnak”. Mások azonban a vállalati befolyás újabb, alattomosabb formájának tartják az ilyen ügyleteket. „Újabb módszer, mellyel a cégek szívességekhez szeretnének jutni” – vélekedik Melanie Sloan, a Polgárok a Felelősségteljes és Etikus Washingtonért nevű civil szervezet vezetője. „Ráadásul sokkal kevésbé ellenőrizhető, mint a kampányadományok, és hatásosabb is: nagyobb összegekről van szó, ráadásul egy ilyen alapítvány gyakorlatilag örök életű, így az adomány jobban esik a képviselő hiúságának is.”
A törvényhozóknak nem kötelességük beszámolni az alapítványokról, így pontosan nem tudni, hány hasonló program működik jelenleg az országban – a The New York Times tucatnyi jelenlegi és visszavonult képviselőről számol be, akik bizonyosan érdekeltek valamilyen egyetemen. A támogatás nagysága is változó: a fent említett százezres nagyságrend az általános, de akadnak milliókat „befektető” cégek is: a Northrop Grumman nevű katonai vállalkozás kereken egymillió dollárral ajándékozta meg Trent Nott mississippi republikánus jótékonysági központját, az Amgen gyógyszeróriás pedig öttel az azóta elhunyt Edward M. Kennedy alapítványát. Kennedy biotechnológiai termékek szabályozásával foglalkozott, mely területen az Amgen igencsak érdekelt.
Bár a törvényhozók gyakran csak a nevüket adják az egyetemi programokhoz, szakértők szerint az adományok etikussága így is kérdéses. „Egyszerűen nem szabadna engedni, hogy jelenleg is szolgáló képviselők ilyen szerepet vállaljanak” – magyarázza Norman J. Ornstein washingtoni kampányfinanszírozási szakértő. „Hiszen nyilvánvaló, hogy miről van itt szó: a cégek igyekeznek befolyást vásárolni.”
The Guardian (www.guardian.co.uk)
23 évig elhagyatva álló mozi nyitott meg újra Ciszjordániában – írja a The Guardian. A sok bajt átélt Dzsenin városában álló filmszínház újraindításához több híresség is hozzájárult.
A bejárathoz vezető vörös szőnyeg ugyan kopottas, de a mozibelső bárhol megállná a helyét. A több mint háromszáz széket helyi mesterek tették újra kényelmessé, a legmodernebb technológiát felhasználó hangrendszert Roger Waters adományozta, de a legtöbbet a német kormány segített, az ő támogatásukkal kapott új tetőt és elektromos vezetékeket az épület, és jórészt nekik köszönhető a filmiskola és a teraszos kávézó megvalósulása is.
A legtöbb helyi palesztin még sosem volt moziban, ehhez képest most akár a legújabb háromdimenziós filmeket is élvezhetik az új intézményben. Az egymillió dollárba kerülő felújítás Marcus Vetter német filmes ötlete volt. A férfi „Dzsenin szíve” című dokumentumfilmje lesz az első, melyet a moziban vetítenek, hiszen tulajdonképpen ez vezetett az újjáépítéshez. A film a 12 éves dszenini Ahmed Khatibról szól, akit 2005-ben izraeli katonák lőttek le, mivel valódinak látták a kezében tartott játékpuskát. Szülei úgy döntöttek, fiuk szerveit muszlim és zsidó gyermekeknek ajándékozzák.
„Ez is egyfajta ellenállás volt részünkről” – magyarázza az édesanya, Abla Khatib. „Erőszakkal nem lehet küzdeni az erőszak ellen. Talán néhány izraeli ezután másképp gondol majd ránk. Talán lesz egy izraeli katona, aki nem lő majd hasonló helyzetben.” Vetter azonban a film készítése közben rájött, hogy a városban nincs egyetlen mozi sem, ahol bemutathatná a történetet – Dzsenin kulturális élete szinte nem is létezik. Ezért döntött úgy, igyekszik felújítatni a 23 éve üresen álló, düledező mozit.
A magyar élet tragikuma















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!