A magyar törvényhozók azonban a tulajdon oldalán állnak: börtönnel kell büntetni a legkisebb tyúktolvajt is. Bizonyára nem gondoltak rá, hogy a családapa vagy a családanya távollétében szétesik a család. A gyerekek családfenntartó vagy felügyelet nélkül maradnak, hallgathatják, hogy apjuk vagy anyjuk bűnöző, amíg állami gondozásba nem veszik őket, pedig a gyámügy intézményeit is a mi (sokkal több) adónkból tartják el. A börtönből szabaduló szülő nem találja gyermekeit. És munkát sem ad senki, hiszen ki adna egy börtönviseltnek?
Én szeretem a szakmámat, de semmi hivatástudatot nem érzek a csatornatisztítás, az árokkaszálás vagy az utcasöprés iránt. Nem is jelentkeznék közmunkára, pedig igazán szorgalmas vagyok. Semmi szánalmat nem éreznék az adófizetők iránt, mert még azt adófizetők is tudják, hogy az adócsalás nemzeti sport. Kis bűn vagy nagy bűn? Ha minden esetben büntetnék, ki maradna szabadlábon?
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2010. augusztus 18.)

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség