Megyeri Dávid: Egyes szülő, kettes szülő

Megyeri Dávid: A kisgyermekes szülők csak most ébredhetnek rá igazán, mitől szabadultak meg. Valóságos lidércnyomás lehetett volna a szépirodalom remekeivel való zsengekori foglalatoskodás. Képzeljük csak el, amint hallgatják a kicsik a Kettes szülőm tyúkja című elavult vers átiratát. Nem lett volna utolsó a repült felém kettes szülőm részlet sem. Bizonnyal feszülten figyelték volna az egyes és kettes számú nemű kiskorú emberi egyedek a költeményt Petőfi egyes szülőjéről, a vén zászlótartóról. A nebulók mentális előmenetelére az ez az a föld, melyen annyiszor egyes szülőink vére folyt kitétel gyakorolhatott volna kiváltképp mély benyomást. A legártóbb befolyásolások a huszadik századi költők nemileg túlfűtött gondolatai felől érhették volna a legalacsonyabb évjáratú tanítványokat. Biztosak vagyunk benne, hogy a már egy hete csak a kettes szülőre gondolok részidézet József Attilától kis fazonigazítással már Hilleréknek tetsző állapotba került volna. Hogy mindez őrület? Az. De fogadhatunk, hogy ha a kiskorúak sérelmére előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett agypuhítási kísérlet sikeres lett volna, a Jóisten sem mentette volna meg az oktatási rendszert, hogy a ragályt továbbterjesszék az általános iskolákra. Mire gimnáziumba kerülnek a gyerekek, már szó szerint azt sem tudták volna, hogy fiúk-e vagy lányok.

(Magyar Nemzet, 2010. augusztus 6.)