A harmincéves háború a 17. század világháborújaként vonult be a világtörténelembe, amely borzalmait tekintve fölért a 20. század világégéseivel. Milliók haltak meg vagy váltak földönfutóvá, és öt szakaszában rengeteg ország vett részt Spanyolországtól a Német-római Birodalmon, Franciaországon, Dánián át Erdélyig. E korszaknak állított emléket Agustín Díaz Yanes a maga szikár valóságában.
Arturo Pérez-Reverte öt regényből álló sorozata évtizedek eseményeit öleli fel, ebből forgatókönyvet írni nem könnyű feladat. Ennek megfelelően a néző a harmincéves háború közepébe csöppen. Az 1618-tól 1648-ig tartó háború láncolatában a cseh, a svéd és a dán szakaszon is túl vagyunk már, új felek lépnek a harc színpadára: a spanyolok próbálják megtartani a Németalföldet, ami jó indok a franciáknak a közbeavatkozásra. A bevezető képsorokban Alatriste kapitány és zsoldostársai „deszant” akcióval vesznek be egy holland állást egy ködös tengerparti csatában.
Hazatérve a „kapitány” (valójában nem az, csak társai szólítják így) mind nagyobb bajba sodródik, vagy inkább sodorja magát konok természetével. Például nem teszi el láb alól az angol követet, akinek a megöléséért már fölvette a jussát a szent inkvizíció elnökétől. Folytatja azzal, hogy az első miniszterhez dacból lyukas cipőben megy kihallgatásra. Akkor döbben rá, hogy évek óta hitegetett szerelmét ideje volna elvenni, amikor a hölgy már a király kitartottja lesz.
E sorscsapásokból és az állandó udvari cselszövés elől a háborúkba menekül. Mert harcolni, azt tud, de cefetül. Igaz, egy párbajban majdnem otthagyja a fogát, de szívós szervezete túlél mindent. Nem mondom, hogy Alatriste erkölcscsősz volna, de végtére is csak egy zsoldos katona, a betyárbecsület, az adott szó viszont az ő esetében valóban az. A záró képsorokban bajtársaival a túlerővel is szembeszáll, inkább választják a halált, mint a franciák előtti megalázkodást.
Viggo Mortensen nagyon jó – állapíthatjuk meg sokadszorra. Karakteres egyéniség, akire bátran rá lehet bízni bármilyen szerepet. Fizikai mutatói kitűnőek, intellektusa figyelemre méltó. Egy pillanatra sem jut eszembe hasonlítgatni őt a gyűrűk urabéli mesehősi karakteréhez, ez a személyes érdeme. Egyszerű zsoldos, mégis az intrikákkal teleszőtt spanyol udvar fölött áll jellemességével.
A film azonban nemcsak harcról, hanem szerelemről is szól. Két reménytelen szerelemről, amitől a mozi különleges hangulatú, édes-bús kalandfilmmé változik. A két óránál is hosszabb film azonban nem csak Mortensen miatt remek darab. Sőt! Yanes ugyanis nem kis energiát fektetett a realisztikus képi megjelenésbe. Az autentikus spanyol helyszínek fölkutatása mellett jelmez- és díszletorgia jellemzi a filmet. A csatajelenetek élethűsége, az enteriőr, a szem előtt tartott (egyébként akkoriban világetalon) spanyol etikett, a viseletek és szokások bemutatásának köszönhetően a film valóságos Kánaán a történelmet, művelődéstörténetet kedvelők számára. A kabinetalakítások, így például a pompakedvelő, üresfejű IV. Fülöp, a cselszövő Olivarez gróf vagy a dermesztően hideg és kegyetlen inkvizítor, Bocanegra mind-mind egy csemege.
Extrák tekintetében nincs sok jó hírem, csupán egy moziajánló és egy alkotókkal készült félórás dokumentumfilm az összes szemezgetnivaló. Ez utóbbit azért mindenképp érdemes megnézni, több érdekes információt is hallhat a gyűjtő.
Alatriste kapitány
Színes, francia–spanyol–amerikai kalandfilm, 147 perc, 2006
Író: Arturo Pérez-Reverte
Forgatókönyvíró: Agustín Díaz Yanes
Zeneszerző: Roque Banos
Operatőr: Paco Femenia
Rendező: Agustín Díaz Yanes
Szereplők:
Viggo Mortensen
Elena Anaya
Carlos Bardem
Pilar Bardem
Nicolás Belmonte
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
