A viszonylag enyhe büntetés kiszabásakor a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott saját akaratából állt az igazságszolgáltatás elé és hogy nem fogadott el pénzt az illegális beutazási engedélyek kiállításáért. Az ítélet nem jogerős. A már nyugdíjazott diplomata budapesti helyettesét egy másik perben három és fél év letöltendő börtönre ítélték.
Maga a főkonzul több mint hatszáz olyan, többségében ukrán és moldovai vízumkérelmet írt alá, amelyekhez hamisított meghívóleveleket csatoltak. Állítása szerint sejtette, hogy valami nincs rendben, de abban a hiszemben cselekedett, hogy saját karrierjét veszélyezteti, ha nem így jár el. A jelenleg 67 éves diplomatát 2002-ben, Moszkvából helyezték át Budapestre. Megérkezése után nem sokkal rájött, hogy helyettese illegális vízumokkal üzletel és ezt több alkalommal is jelentette az osztrák külügyminisztériumnak. Bizonyítéka azonban nem volt és a minisztériumból nem érkezett válasz. Kérdőre vonta a konzult is, ő azonban azt felelte, hogy minden meg van beszélve a központtal.
Ezek után fenntartásai ellenére maga is jóváhagyott 628 olyan vízumkérelmet, amelyet manipuláltnak tartott. A konzulról úgy tudta, hogy jó kapcsolatokkal rendelkezik a bécsi külügyminisztériumban, s ezt feltételezte a meghívóleveleken szereplő burgenlandi cégről is, ezért attól tartott, hogy hazarendelhetik, ha tovább akadékoskodik. Vallomásában erről azt mondta: az volt a benyomása, hogy a gyanús eljárásokat a tárcánál „nem csak hogy eltűrik, de akarják is”.
Amikor helyettese lelepleződött és bíróság elé állították, a tanúként beidézett főkonzul saját magára nézve is terhelő vallomást tett, s ezt vették azután figyelembe a csütörtöki ítéletben. A helyettesét több ezer rendbeli hivatali visszaélésben, bűnszövetség alakításában és csempészetben találták bűnösnek.
(mti)
origo.hu
A magyarok sosem tűrték meg a Júdásokat
